„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés

a
A [[francia forradalom]] kitörésekor [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd]] és felesége [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]] támogatták ugyan a reformokat, de a Francia Királyság bukása után gyorsan elvetették azokat. A [[Nápolyi Királyság]] [[1793]]-ban csatlakozott a [[Francia Köztársaság]] elleni [[háború az 1. koalíció ellen|első koalícióhoz]], ugyanakkor a helyi köztársaság-pártiak ellen kemény megtorlásokat alkalmaztak. Ennek ellenére a [[köztársaság]] eszméje teret hódított elsősorban a liberálisabb [[arisztokrácia|arisztokraták]] köreiben.
 
[[1796]]-ban [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd király]] ugyan békét kötött a [[Francia Köztársaság]]gal, de [[1798]]-ban [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]], látva [[Horatio Nelson|Nelson]] győzelmét a [[nílusi csata|nílusi csatában]] és alapozva [[Bonaparte József|Bonaparte tábornok]] távollétére, megyőztemeggyőzte férjét, hogy hadat üzenjen a franciáknak. Nelson admirális [[1798]]-ban érkezett [[Nápoly]]ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A [[nápoly]]iaknak egy {{formatnum:70000}} emberből álló hadsereget sikerült verbuválniuk az osztrák [[Karl von Mack]] tábornok vezetése alatt. A hadsereg október 29-én sikeresen elfoglalta [[Róma|Rómát]] és visszaállította a [[Pápai Állam]]ot. Egy sikeres francia ellentámadás során viszont seregei visszavonulásra kényszerültek.
 
A király visszasietett [[Nápoly]]ba és annak ellenére, hogy város lakosságának legnagyobb részét kitevő ''lazzarik'' (szegény réteg) királypárti volt és bármikor a király védelmére siettek volna, Nelson hajóján [[Palermo|Palermóba]] menekítette udvarát. A város irányítását Francesco Pignatelli Strongoli herceg vette át.