„Francesco Cavalli” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: link |
→Élete: link |
||
31. sor:
1639-ben a San Marco második orgonistájává nevezik ki. Ez évben került színre első [[Opera (színmű)|operája]] a'' Le nozza di Teti e di Peleo''. A következő években egymás után komponálta az operáit és sikert, sikerre halmozott velük: ''Dafne'' (1640), ''Didone'' (1641), ''Egisto''(1642), ''Ormindo'' (1644), ''Giasone'' (1649), ''La Calisto'' (1651) stb.. Operái hamar meghódították [[Itália]] operaszínpadait és rövid időn belül [[Párizs]]ban is színre kerültek. 1652-ben nagy [[tragédia]] érte a zeneszerzőt: meghalt a felesége. A következő nyolc évben egymás után mutatták be operáit Velence, [[Milánó]], [[Nápoly]], [[Róma]] [[Színház (intézmény)|színházai]]. De ennek ellenére Velence jelentette operáinak természetes közegét. Két jelentéktelen darab (''Orione'', Milánó 1653; ''L’Hipermestra'', [[Firenze]], 1658), valamint a rövid párizsi tartózkodás alatt született ''Ercole amante'' kivételével minden operáját velencei színházak számára készítette.
1656-ban adta ki ''Musiche saere'' című gyűjteményét, amelyben [[mise|miséit]], [[zsoltár]] és [[himnusz]] megzenésítéseit gyűjtötte egybe. 1659-ben [[
1662-ben Cavalli visszatért Velencébe, ahol a Szent Márk Székesegyház orgonistája, majd 1668-tól kórusmestere lett. Pályája utolsó éveiben egyre határozottabban mutatkozott meg az érdeklődése a történelmi témák iránt. Egymás után komponálta történelmi tematikájú operáit: Scipione Africano (1664), ''Mutio Scevola'' (1665), ''Pompeo Magnó'' (1666), ''Coriolano'' (1669), ''Eliogabalo'' (?). 1676-ben január 14-én Velencében halt meg 74 éves korában.
|