„Magánhangzó” változatai közötti eltérés

* közepes nyelvállású magánhangzókat: a magyarban ilyen nincs, de a világ számos nyelvében általánosan használt magánhangzók (pl. ''schwa'', jele: [ə]);

* magas hangrendű vagy elöl képzett ''(palatális)'' magánhangzókat: ide tartozik az ''e, é, i/í, ö/ő, ü/ű.'' (könnyen megjegyezhető varázs szó: teniszütő)

 

A magyar ''á''-t hangrend szempontjából velárisnak tartják, képzéshely szerint azonban elöl képzett.