„Második Lengyel Köztársaság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→1935. évi alkotmány és Piłsudski halála: képviselők száma az áprilisi alkotmány szerint és most |
|||
434. sor:
A kormány politikailag felelős volt az elnök előtt, akinek szabad volt visszahívnia a kormányt tetszése szerinti időben, anélkül, hogy felfedné a döntése okait. A bizalmatlansági indítványt a Szejm csak a Szenátussal együtt szavazhatta meg. Ekkor az elnök vagy visszahívhatta a kormányt, vagy feloszlathatta a parlamentet (ebben a második esetben a kormány tovább teljesítette a kötelességeit).
A Szejm a törvények megszavazásán túl felügyelte a kormány tevékenységét (pl. követelhette a kormány vagy miniszter lemondását illetve vihette minisztereket az Állambíróság elé), megszavazta a költségvetést és az adókat. A parlament időtartama 5-éves volt. Az új választási rendszer nagyon antidemokratikus volt. A képviselőjelöltek listája bejelentésével és szerkesztésével csak ún. kerületi gyűléseknek volt szabad foglalkozniuk. Ezek a gyűlések az önkormányzat képviselőiből álltak és a belügyminiszter által kinevezett választómegbízott vezetése alatt tanácskoztak. Az adott választókerületben csak egy listát szerkesztettek meg, amelyen csak négy jelölt volt; a Szejmbe ment az a kettő, aki a legtöbb szavazatot szerezte meg.
A szenátorok száma is lecsökkent 111-ről 96-ra, de ebből 32-őt az elnök nevezett ki. Nem mindenki választhatott szenátorokat, csak annak volt szabad, akinek voltak személyes érdemei vagy magasabb képzettsége, illetve a népesség bizalmát élvezete.
444. sor:
[[Fájl:Mościcki, Światowid.jpg|thumb|148px|left|Ignacy Mościcki (1937)]]
[[Fájl:Beck w ZSRR.jpg|thumb|250px|Beck (balról második) látogatása Moszkvában (1934). Az utolsó - Makszim Litvinov szovjet külügyminiszter]]
=== Piłsudski külpolitikája ===
[[Fájl:Eugeniusz Kwiatkowski.PNG|thumb|150px|Eugeniusz Kwiatkowski]]
| |||