„Nemez” változatai közötti eltérés

Az ázsiai puszták szegények fában, viszont rengeteg a [[juh]], a [[kecske]] és a [[teve]], ebből következően a gyapjú, az állatszőr. Olyan anyagot kellett találni, amely tartós, könnyen szállítható, elkészítéséhez kevés szerszámra van szükség. Ez az anyag lett a nemez. Ebből készítették sátraikat, szőnyegeiket, ruházatuk nagy részét. Mágikus hatalmat tulajdonítottak neki: nemezből készültek a sámánok kultikus tárgyai, s azok a kivarrt istenek, amelyek óvták a nemezsátor lakóit. A mongolok a törzsfőket fehér nemezszőnyegen emelték magasba, és a menyasszony is ezen ült az esküvői szertartás alatt. Napjainkban is különös jelentőséggel bírnak a fehér, gondosan tisztított gyapjúból készült díszes imanemezek, amelyek köré szigorú szabályrendszert alakítottak ki, például az imanemezt nem szabad átlépni, vásárláskor nem szabad rá alkudozni, míg a többire szinte kötelező.<ref name=autogenerated5>Nagy Mari – Vidák István: Nemezkészítés Tusétiában</ref> A gyapjú, a nemezszőnyeg gyógyító erejét ma is kihasználják. Reumás fájdalmaik elkerülésére nemez derékaljat használnak, sőt a sebek gyógyítására még a közelmúltban is előszeretettel használták a zsíros gyapjút.<ref>Nagy Mari – Vidák István: Gyógyító nemez</ref> A nomád pásztorok a téli és nyári szállásaikon ma is nemezsátrakban laknak, a talajt és a falak egy részét nemezszőnyegekkel borítják. Úgy tartják, ott az otthonuk, ahol a nemeztakarójuk.<ref>Benkő Mihály: Nomád világ Belső-Ázsiában</ref> A hagyományokhoz való erős ragaszkodás ellenére a nemez az utóbbi időben vesztett jelentőségéből, napjainkban egyre ritkábban foglakoznak készítésével.

 

[[Fájl:Mestersegek unnepe 2004,nemezek 035.jpg|balra|250px|bélyegkép|Nemezsátor belseje nemezszőnyegekkel]]

A nemez készítése e népeknél általában az asszonyok feladata még ma is. A kislányok már 9-10 éves korukban önállóan készítettek kisméretű nemezeket, amelyeket rendszerint a sátor bejáratánál lábtörlőnek használtak, s mire férjhez mentek, kelengyéjükben több nemezszőnyeg is lehetett.<ref>Nagy Mari – Vidák István: Türkmen nemezkészítés</ref> A [[mongolok]]nál az egész család részt vett a közös munkában.<ref>Róna-Tas András: Nemezkészítés Mongóliában. In Nemezművészet.</ref>