„I. Fuád egyiptomi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
58. sor:
== A királyság élén ==
=== Autoriter törekvések ===
[[1923]]. [[április 19.|április 19]]-én [[1923]]-as [[egyiptomi alkotmány|alkotmányt]] adtak ki, amelynek értelmében kétkamarás törvényhozás jött létre, amelyben a felsőház tagságának 40%-át a király nevezte ki, de a felsőház többi tagját és az alsóház képviselőit a lakosság választotta. Az országgyűlés által hozott határozatok a király szentesítésével emelkedtek csak törvényerőre, de ha a király megtagadta egy törvény elfogadását, az alsóház kétharmados többségének támogatásával a király beleegyezése nélkül is érvénybe léphetett a törvény. A tradicionális gondolkodású Fuád ellenezte hatalma megosztását és korlátozását, és [[abszolutizmus|abszolutisztikusan]] kívánt uralkodni, ezért az alkotmány által neki juttatott széles jogkörökkel élve gyakran oszlatta fel az országgyűlést és váltogatta miniszterelnökeit (1922–1936 között tizenöt kormány váltotta egymást), akik az esetek nagy részében nem a választásokat – 1924-ben, 1925-ben, 1926-ban és 1929-ben – sorra megnyerő [[Vafd Párt]] soraiból kerültek ki. A népesség elsöprő többségének támogatását élvező Vafd ugyanis erősen kritikus volt a brit uralommal szemben, és a király autokratikus törekvéseire alkotmányvédő programmal felelt. (Igaz, Zaglúl maga egy ízben, a párt élén álló utódja, [[Musztafa en-Nahhász Pasa]] pedig két alkalommal is kormányfői kinevezést kapott rövid időre.) A király többnyire kisebbségi pártokból választott kormányfőt: legtöbbször, öt alkalommal a Vafd Pártból kiváló, kevésbé britellenes, értelmiségi és nagybirtokos támogatást élvező [[Liberális Alkotmányos Párt]] tagjai alakíthattak kormányt ([[Adli Jakan Pasa]] és [[Abd el-Hálik Szarvat Pasa]] kétszer, Muhammad Mahmúd Pasa egyszer lett miniszterelnök).
A király mellett a birodalmi érdekeket szolgáló brit hatóságok is gátolták a demokratikus működést. [[1924]]-ben Kairóban meggyilkolták az egyiptomi erők főparancsnokát és Szudán kormányzóját, [[Lee Stack]]et, mire Lord [[Edmund Allenby]] brit főmegbízott ultimátumot adott a kormányzatnak: ennek jegyében Zaglúl Pasának le kellett mondania, az egyiptomi csapatokat kivonták Szudánból és jelentős kártérítést fizettek. Az eset jól demonstrálta a névleges függetlenség és a valós helyzet közt feszülő különbséget, és tovább szította a britellenes indulatokat. Az 1926-os választások nyomán is a brit főmegbízott, Lord [[George Lloyd]] nyomására egyezett bele a Vafd, hogy választási győzelme ellenére lemondjon a kormányfői posztról és koalícióra lépjen a Liberális Alkotmányos Párttal.
Ebben az időszakban a király konzervatív, monarchista hívei az ún. [[Egységpárt (Egyiptom)|Egységpárt]]ban tömörültek. [[1930]]-ban a király egyik egységpárti hívét, [[Iszmáíl Szidki]]t nevezte ki miniszterelnökké (1930–1933), aki visszavonta az alkotmányt és feloszlatta a parlamentet. [[1931]]-ben új, a királyi jogköröket jelentősen kibővítő alkotmányt léptettek érvénybe. A diktatórikus rendeleti kormányzás időszakában gyakran alkalmaztak erőszakot az ellenzéki erőkkel szemben, ami egyre népszerűtlenebbé tette a monarchiát. Végül brit tanácsra a király [[1935]]-ben visszaállította az 1923-as alkotmányt, de választásokat már csak Fuád halálát követően rendeztek, [[1936]]-ban.
Egyiptom és az Egyesült Királyság viszonyának újratárgyalására több kísérlet történt az 1920-as években, de a király és a britek ellenállásán mindig elbuktak az egyiptomi szuverenitást bővítő kísérletek. A végső rendezésre csak azután került sor, hogy az [[1935]]–[[1936|36]]-os [[abesszíniai háború]]ban [[Etiópia]] olasz megszállás alá került, ami a britek pozícióinak megszilárdítására ösztönözte a londoni kormányzatot. A brit–egyiptomi viszonyt szabályozó egyezményt azonban már Fuád halála után kötötték meg.
=== Szerepvállalás a modernizációban ===
Bár ellenezte a [[liberalizmus|liberális]] alkotmányos berendezkedést, Fuád korántsem állt ellen a gazdasági, társadalmi modernizációnak.
== Lásd még ==
| |||