„Klimov M–105” változatai közötti eltérés

A motor konstrukciója a [[Franciaország|francia]] [[Hispano-Suiza 12Y]] szovjet változatán, az [[Klimov M–100|M–100]]-on, illetve annak továbbfejlesztett változatán, az [[Klimov M–103|M–103]]-on alapul. Az M-105-nél több jelentős konstrukciós módosítást hajtottak végre. A motor hengerenként két kipufogószelepet, statikusan [[forgórészek kiegyensúlyozása|kiegyensúlyozott]] [[forgattyús tengely]]t kapott, valamint egyfokozatú [[mechanikus feltöltő]]vel szerelték fel. A motor felépítése lehetővé tette, hogy a két hengersor közé [[gépágyú]]t építsenek be. Sorozatgyártását 1939 végén kezdték el. A motort kezdetben a korai [[második világháború]]s szovjet vadászrepülőgépeketvadászrepülőgépeken (pl. [[Jak–1]], [[LaGG–1]]) kezdték el alkalmazni. A motort folyamatosan továbbfejlesztették. 1941-től jelentek meg a növelt teljesítményű változatai. A háború alatt nagy mennyiségben gyártották, összesen kb. 129 ezer darab készült belőle. Főként a [[Jakovlev]] vadászrepülőgépeken használták, emellett több bombázó típusba is beépítették. A motor sorozatgyártása a [[NPO Szaturn|ribinszki 26. számú]], a voronyezsi 16. számú és a [[Kazáni Motorgyártó Termelési Egyesülés|kazáni 27. számú motorgyárban]] folyt. A motor néhány példányát a finn légierő a francia gyártmányú [[Morane-Saulnier MS.406]] vadászrepülőgépek modernizált változatán, a Morko Moraanin alkalmazta. Emellett az Egyesült Államokból a kölcsönbérleti szerződés keretében szállított [[P–40 Warhawk|P–40]]-es vadászgép néhány, a Szovjetunióba motor nélkül érkezett példányába is az M–105 motort szereltékszereltek.