„Benjamin Britten” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
125. sor:
Britten 1947-ben [[Aldeburgh]]ba költözött, ahol egy tengerre néző házat bérelt. A költözés után nem sokkal [[Hollandia|Hollandiába]], majd [[Svájc]]ba utazott barátai, Peter Pears és Eric Crozier társaságában. A Luzerni Fesztiválon való részvételből merítve Pearsben felmerült egy hazai, hasonló jellegű rendezvény megszervezése: az '''Aldeburgh-i Fesztivál'''. A következő ősszel és télen az ötletet a helyi lakosság elé terjesztették megvitatásra, a lakosság lelkesen üdvözölte a tervet, és jóllehet Aldeburgh-nak mindössze két és félezer lakosa volt, 1400 fontot sikerült összegyűjteni előzetes biztosítékképpen.<ref>{{cite book|last=White|title=Benjamin Britten és operái|pages=50}}</ref>
A fesztivál sikeres volt, és úgy határoztak, hogy évente megrendezik. Britten művei fontos, de nem kizárólagos szerepet játszottak ezen fesztiválok programjain. Ő is, Peter Pears is gyakran szerepelt előadóművészként. Általában Britten és [[Imogen Holst]] vezényelte a hangversenyeket, az énekesgárdát pedig a közeli helyekről toborozták. Az [[opera (színmű)|operaelőadásokat]], [[hangverseny]]eket és szólóesteket felolvasások egészítették ki. Kezdetben az előadások helyileg csak Aldeburgh-ra szorítkoztak, de a fesztivál fokozatosan terjeszkedni kezdett. Az első állomás [[Thorpeness]] volt, ahol 1949-ben szabadtéren [[madrigál]]okat adtak elő, a következő évben a munkásegyletben és a helyi klubban kabaréműsorokat, színdarab- és hangverseny-előadásokat tartottak. Néhány szomszédos hétvégi házat is rendelkezésre bocsátottak; aztán sorra következtek a szomszédos kelet-angliai templomok: 1956-ban [[Blythburgh]], 1957-ben [[Framlingham]], 1958-ban [[Oxford]], majd 1964-ben az [[ely-i székesegyház]]. A fesztiválra számos kortárs zeneszerzőt meghívtak: [[Francis Poulenc]], [[Hans Werner Henze]], [[Aaron Copland]], [[Kodály Zoltán]], [[Witold Lutoslawski]] stb. A meghívottak közül sokan évről évre visszatértek a fesztiválra. Emlékezetes esemény volt a [[Szovjetunió|szovjet]] művészházaspár, [[Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics|Msztyiszlav Rosztropovics]] [[cselló]]művész és [[Galina Visnyevszkaja]] [[Éneklés|énekművész]] vendégszereplése 1961-ben.<ref name="White51">{{cite book|last=White|title=Benjamin Britten és operái|pages=51}}</ref>
Az operaelőadások nagy részét és a hangversenyeket a Jubilee Hall parányi színpadán tartották, alkalmanként mintegy 300 főnyi hallgatósággal. Nagyobb épület hiányában a fesztivál szükségszerűen továbbra is szűk és intim maradt, és ez így is volt tizenkilenc éven át. A vezetőség arra gondolhatott, hogy az igen magas helyárakkal és a kis befogadóképesség mellett a fesztivál talán exkluzívvá, sőt, egy kicsit sznobisztikussá válhat. De nem így történt. Kezdettől fogva egyaránt szerette a helybéli lakosság és az odalátogató idegenek is.<ref name="White51" />
| |||