„Gyomnövény” változatai közötti eltérés

Gyomnövények általában olyan növénytanilag és a talaj szempontjából megzavart, más növényzet számára alkalmatlanabbá tett területeken gyarapodnak, amelyeken az emberi beavatkozás hiánya miatt zavartalanul elburjánozhatnak. Ilyen területek a homokdomb, tó- vagy folyópart és folyódelta, valamint a talaj mozgására kedvező szélfútta vagy áradásra hajlamos vidék, valamint a tűzvész okozta kietlen pusztaság. Itt kultivált növényformákkal szemben a gyomnak előnye van, mert a gyökereinek és magjainak nagyobb általános időjárási- és környezeti toleranciája miatt kultivált növényeknél gyorsabban szaporodik, amihez egyesek az [[Allelopátia|allelopátiának]] egyik fajtájára vonatkozó [[Antibiózis|antibiotikus]] képessége<ref>Az a tulajdonság amely kémiai úton megakadályozza környezetükben más növények kicsirázását illetve növekedését</ref> külön is segítségére szolgálhat.

 

A gyomok elleni védekezés egyik vegyszermentes módja a mulcsozás. A mulcsozás a földfelszín takarása valamilyen szerves, elbomló anyaggal, pl. falevél kaszált fű, stb. Ha a takarás elég vastag, akkor az alatta levő növények nem tudnak áttörni rajta. Ha nagyon gazos területen alkalmazzuk, néha szükséges két rétegben mulcsolni. A második réteget akkor felvinni, amikor az első rétegen átnőtt a gaz és már 10-15 cm-t nőtt. Következő évre a területen az évelő gazok is eltűnnek, szabadon vethető.<ref>[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3379558 Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás] 112.o.</ref>