„Szirén (mitológia)” változatai közötti eltérés

a
[[Kép:Dish siren Louvre MNB626.jpg|thumb|250px|Szirén, [[Boiótia]]i fekete-alakos tányéron, i.e. 570-560, [[Louvre]], [[Párizs]]]]
„Az ókori szirénképre kettősség jellemző: bölcsek, vonzók, ugyanakkor halálba taszítanak; mennyeiek és pokoliak egyszerre.” <ref>Szimbólumszórár – Szirén</ref> A legkorábbi vázaképeken és hangszereken leány arcú halálmadárként ábrázolták őket. Később, [[szarkofág]]ok domborművein és [[attika]]i sírköveken madárlábakon pihenő, szárnyas, női felsőtestű lényekként jelennek meg, néhol pedig szárnyak nélkül, amint éppen a múzsákkal versenyeznek. A későbbi korokban ábrázolásuk idealizálódik: szép arcú, vonzó nőalakok (nem csupán a hangjuk, hanem a testük is csábító), csak lábaik figyelmeztetnek arra, hogy nem [[tündér]]t, hanem szirént formázott az alkotó. A [[középkor]] halfarkú testet adott nekik - alakjuk így került a népmesékbe, ahol mint vízi tündérek vagy [[sellő]]k jelentek meg (Loreli, Kis hableány, A szép Meluzina). A modern irodalomban és képzőművészetben a szenvedélyes, erotikus, független nő megtestesítői; alakjuk gyakran párosul olyan csábító asszonyokéval, akik szerelmükkel romlásba döntik partnerüket.
 
Az erős, kellemetlen hangú jelzőkészülék, a [[sziréna]], a szirénekről kapta nevét.