„Petra (romváros)” változatai közötti eltérés

[[nabateusok]] virágzó [[főváros]]a volt. A [[7. század]]tól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd [[1812]]-ben [[Johann Ludwig Burckhardt|Jean Louis Burckhardt]] svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra [[1985]] óta az [[UNESCO]] kulturális [[világörökség]]i<ref name="unesco">[http://whc.unesco.org/archive/advisory_body_evaluation/326.pdf UNESCO advisory body evaluation]</ref> helyszíneinek egyike. {{cquote|''Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság ''<br /><small>John William Burgon</small><ref>''„a rose-red city half as old as time”'' - [[John William Burgon]] [[19. század]]i [[angolok|angol]] költő szonettjének részlete</ref>}}

 

[[Arabia Petraea|Köves-Arábiában]], a [[Holt-tenger]] és az [[Akabai-öböl]] között, [[Ammán]]tól 190 kilométerre délre emelkedik ''Dzsebel el-Hubsza'' homokkő sziklákból álló gyűrűje, amelyet a ''Vádi Músza'' („Mózes völgye”) és egy kis patak szel át. Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt [[Damaszkusz]]ból, illetve [[Arábia|Dél-Arábiából]] ([[Tömjénút]]), a másik kelet-nyugati irányban a [[Perzsa-öböl]]ből, illetve [[Egyiptom]]ból.