„Százférfiak” változatai közötti eltérés

A 15. században a magyar lakosság arányának megnövekedésével súrlódások alakultak ki a kolozsvári magyar és [[erdélyi szászok|szász]] polgárok között. 1452-ben a két fél [[Hunyadi János]] kormányzóhoz fordult, aki úgy rendelkezett, hogy a király döntéséig a város vezetését illetően az addigi állapot maradjon érvényben. A viszály az uniónak nevezett megállapodással zárult, amelyet a felek [[Szilágyi Mihály]] közreműködésével kötöttek, és a kormányzó 1458. január 31-én hitelesítettehitelesített. Szabó Egyed bíró és Ambrus deák esküdt a magyar polgárok nevében, illetve Bertrám István és Hon István a szászok képviseletében úgy egyeztek meg, hogy a továbbiakban a bírót és az esküdteket száz jó hírnevű férfi, ötven magyar és ötven szász válassza. A bíró egyik évben legyen magyar, a másikban szász, a magyar és a szász esküdtek száma legyen hat-hat. A város bevételeiből és vagyonából a két fél egyenlő arányban részesüljön. A megállapodást maga a király is megerősítette az 1468. január 17-én hitelesített oklevelében.<ref>Jakab 1870: I. 467–468; Kiss 1997.</ref>

A megállapodás nem rendelkezett azonban a száz férfi megválasztásának módjáról, így a választásokat minden évben zavargások kísérték. [[Mátyás király]] ezért 1486. május 17-i parancslevelében elrendelte, hogy Kolozsvár vegye át [[Buda (történelmi település)|Buda]] városának a szabályait és azoknak megfelelően járjon el.<ref>Jakab 1870: I. 468–469; Kiss 1997.</ref>

1568-ban ismét felsőbb beavatkozásra volt szükség: a magyar polgárok nevében Nyirő Kálmán, Szegedy György jegyző, Ferenczi Antal és Péchy Mátyás bepanaszolták a szászokat [[II. János magyar király|János Zsigmondnál]], hogy megszegték az 1458-as uniót azáltal, hogy a plébánosválasztás jogát egyedül gyakorolják, illetve a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő téri]] [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)| nagy templomot]] kizárólagosan használják. A szászok képviseletében Goldschmied Adorján, Herczeg Antal, Kappa Antal és [[Heltai Gáspár]] elutasították a vádakat azzal, hogy noha a templom használatára a mindkét nemzetnek egyenlő joga volt, a magyarok nem éltek vele. A királyi tanács határozata szerint mindkét félnek egyenlő jogai vannak ebben a vonatkozásban is, így a szász nemzethez tartozó [[Dávid Ferenc]] (Franz Hertel) után magyar plébánost kell választani, és utána is váltakozva szászt illetve magyart. A nagy templomot évenkénti váltással kell használni: amelyik évben a város bírája magyar, a magyarok használják a nagy templomot, a szászok a kisebbet, következő évben pedig fordítva. Ugyanígy évente váltakozva kell megválasztani a szegények kórházának felügyelőjét, de a szegényeket nemzetiségre való tekintet nélkül be kell fogadni. Háború esetén a két nemzet ugyanannyi katonát köteles állítani. A várkapukhoz két-két kulcsot kell készíttetni, az egyik a szász, a másik a magyar közösség által kijelölt személynél legyen, de egyikük sem nyithatja ki a kapukat a másik tudta nélkül. A városi adók és egyéb bevételek beszedésére és kezelésére négy magyar és négy szász polgárt kellett választani.<ref>Jakab 1870: II. 129–132.</ref>