„Eklektika” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
Az eklektikus törekvések elsősorban városépítészeti tevékenységekkel és az életmód színvonalának javulásával függenek össze. Különösen igaz ez Budapestre, e város a korszakban fejlődött világvárossá, városképe a világon egyedülállóan egységes. Általában elmondható az, hogy a magyarországi eklektika a [[neoreneszánsz]]ból fejlődött ki: ([[Jókai Mór]] balatonfüredi villája, [[Ybl Miklós]]: [[Szent István Bazilika]], [[Magyar Állami Operaház|Operaház]]). A késő eklektika átnyúlik a XX. századba, képviselői [[Hauszmann Alajos]] (a volt Királyi Kúria, ma [[Néprajzi Múzeum]]) és [[Alpár Ignác]] (Városligeti Vajdahunyadvár, Mezőgazdasági Múzeum).
* kezdetben (1860 körül) a reneszánsz elemeit használja, a homlokzattagolás visszafogott, az [[armírozás]]sal kiemelt [[rizalit]]ok kevésbé ugranak ki
* 1870-től megjelennek a rusztikus, súlyos lábazatok és a hangsúlyos rizolitos homlokzattagolás,az épületeken néha fellelhető a valódi kőburkolat, azonban az a jellemzőbb, hogy az épületdíszeket faragott kő és [[stukkó]] helyett vakolatból készítik.
* 1880-tól az öntöttvas szerkezetek megmutatása jellemző, a díszítés nyerstégla, terrakotta, mázas kerámiadíszekkel történik
| |||