„Örökmozgó” változatai közötti eltérés

Az örökmozgó megépítése az emberiség vágyálma, amióta energiát fogyasztunk a mindennapokban. Feljegyzések maradtak fent a X. századból, melyek örökké forgó kerekekről mesélnek. Az első komoly kísérletek a [[XV15. század]] elején történtek Angliában, ám a kísérletről igazán hihető eredmények nem születtek. 1712-ben egy fiatal német vándororvos, [[Johann Bessler]] Gerában mutatta be első örökmozgó kerekét. A kerék ki volt kötve, de amint a kötelet eloldották, a kerék felgyorsult, majd kb. 26 fordulat/perc sebességgel[[sebesség]]gel állandóan forgott. [[Gottfried Wilhelm Leibniz]] többször is megvizsgálta személyesen, megállapítva, hogy a kereket belső energiaforrás nem hajthatja.

[[1775]]-ben a franciaországi[[franciaország]]i Tudományos [[Akadémia]] bejelentette, hogy nem foglalkozik többé örökmozgókkal.

Az energiamegmaradást a német [[Julius Robert von Mayer]] vezette be [[1842]]-ben, persze még csak bizonyos esetekre nézve. A törvényt [[Hermann von Helmhotz]] általánosította [[1847]]-ben. Ezzel a fizika törvényei véglegesen megtiltották az örökmozgó létezését (- feltéve, hogy a törvény igaz)helyes.

Amint megjelent az [[elektromosság]], azzal is próbáltak örökmozgót készíteni. Az [[1920]]-as években a [[Noether-tétel]] felfedezése után újra "fellendült" az ilyen eszközök építése, de minden feltaláló megtartotta a titkot.

Látjuk hát, hogy mindenki, aki egy örökmozgóval állt elő, eltitkolta a találmánytalálmánya lényegét, amiért az effektusteszköz működési elvét nem lehetett vizsgálniellenőrizni. Sokat segítettek volna azok a felfedezések, amelyeket ilyen eszközök vizsgálata által kaptunk volna.