„Örökmozgó” változatai közötti eltérés

==Történelem==
 
Az örökmozgó megépítése az emberiség vágyálma, amióta energiát fogyasztunk a mindennapokban. Feljegyzések maradtak fent a X. századból, melyek örökké forgó kerekekről mesélnek. Az első komoly kísérletek a [[XV15. század]] elején történtek Angliában, ám a kísérletről igazán hihető eredmények nem születtek. 1712-ben egy fiatal német vándororvos, [[Johann Bessler]] Gerában mutatta be első örökmozgó kerekét. A kerék ki volt kötve, de amint a kötelet eloldották, a kerék felgyorsult, majd kb. 26 fordulat/perc sebességgel[[sebesség]]gel állandóan forgott. [[Gottfried Wilhelm Leibniz]] többször is megvizsgálta személyesen, megállapítva, hogy a kereket belső energiaforrás nem hajthatja.
Ebben az időben már elterjedt az a nézet, miszerint az örökmozgó nem létezik, így a találmány nem kapott sok figyelmet. [[Isaac Newton]] is hallott a dologról, foglalkozni azoonban nem akart vele, mivel véleménye szerint a fizika törvényei tiltják az ilyen szerkezeteket. Bessler szigorúan titkolta a kerék működését, annyit azonban elmondott, hogy a lényeg a belső elrendezés. Tudjuk ugyanis, hogy a kerék forgott, és tudjuk azt is, hogy a belsejében állandóan súlyok csúszkáltak (a kerrékről részletesen ír könyvében [[John Collins]].
[[1775]]-ben a franciaországi[[franciaország]]i Tudományos [[Akadémia]] bejelentette, hogy nem foglalkozik többé örökmozgókkal.
Az energiamegmaradást a német [[Julius Robert von Mayer]] vezette be [[1842]]-ben, persze még csak bizonyos esetekre nézve. A törvényt [[Hermann von Helmhotz]] általánosította [[1847]]-ben. Ezzel a fizika törvényei véglegesen megtiltották az örökmozgó létezését (- feltéve, hogy a törvény igaz)helyes.
Amint megjelent az [[elektromosság]], azzal is próbáltak örökmozgót készíteni. Az [[1920]]-as években a [[Noether-tétel]] felfedezése után újra "fellendült" az ilyen eszközök építése, de minden feltaláló megtartotta a titkot.
Látjuk hát, hogy mindenki, aki egy örökmozgóval állt elő, eltitkolta a találmánytalálmánya lényegét, amiért az effektusteszköz működési elvét nem lehetett vizsgálniellenőrizni. Sokat segítettek volna azok a felfedezések, amelyeket ilyen eszközök vizsgálata által kaptunk volna.
Napjainkban kettő magyar ember létezik, aki ilyen szerkezettel rendelkezik, de a titkot ők sem árulták el. Korunk talán legnagyobb tudósa ebben a témában a magyar kutató-fejlesztő mérnök [[Egely György]]. Könyveiben (pl. [[Tiltott találmányok]] részletesen bemutatja az eszközöket és megpröbálja megmagyarázni (nem)működésüket.
 
130

szerkesztés