Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
 
== Származása ==
ApjaAz apja [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1333 /1334?/ – 1379) király, akinek az utóda lett. ÉdesanyjaAz édesanyja, II. Henrik felesége, Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339 – 1381), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] hercegnője.
 
== Uralkodása ==
I. Jánosnak, szinte rögtön az uralkodása kezdetén, szembe kellett néznie a [[Portugália|portugálok]] támadásával; illetve - szinte egész uralkodása alatt - állandósult a Kasztília és Portugália közötti konfliktus.
 
Az 1373-ban megkötött – és az idők folyamán különböző módosításokkal többször is meghosszabbított – portugál-angol egyezményben bízó, [[I. Ferdinánd portugál király|I. Ferdinánd]] (1345 – 1383) portugál király ([[Burgundiai-ház]]) megtámadta [[Kasztília|Kasztíliát]]; ez volt a harmadik háború, amit I. Ferdinánd Kasztília ellen indított. A portugál uralkodó szövetségese, a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[Genti János lancasteri herceg|John of Gaunt]] (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercege, [[III. Eduárd angol király|III. Edward]] (1312 - 1377) [[Anglia|angol]] király fia, ugyanis továbbra sem adta fel a kasztíliai trónnal kapcsolatos követelését. A herceg azért támasztott igényt a kasztíliai trónra, mert – 1371. szeptemberben – feleségül vette ''Konstanciát'' (1354 – 1394), [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) kasztíliai királynak ([[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]) – II. Henrik elődjének – María de Padillától (1334 körül – 1361) született, idősebbik leányát (aki a második felesége lett a hercegnek). 1380-ban a Lancaster hercege, valamint az öccse, [[Yorki Edmund|Edmund of Langley]] (1341 – 1402), ''York'' hercege, vezette csapatok betörtek Kasztíliába; ezzel kirobbantak a harcok. (York hercegének Konstancia húga, Izabella (1355 – 1392) volt a felesége.) Még ebben az évben a Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar (? – 1384), kasztíliai admirális vezette flotta a dél-angliai partokat pusztította. 1381. júniusban João Afonso Telo de Meneses (? – 1385) admirális, Barcelos hatodik grófja vezetésével a portugál flotta kihajózott Lisszabonból, Andalúzia felé. (Az admirális I. Ferdinánd feleségének, [[Teles-Meneses Eleonóra portugál királyné|Eleonóra (Leonor Teles de Meneses)]] (1350 körül – 1386) királynénak a testvére volt. <ref> Van olyan forrás, amelyben – tévesen – nem Eleonóra királyné testvérét, João Afonso Telo de Menesest, Barcelos hatodik grófját, hanem João Afonso Telo de Menesest (? – 1381), Barcelos negyedik – és Ourém első – grófját jelölik meg Portugália admirálisaként. Az ő rokoni kapcsolatuk a következő volt: Eleonóra királynénak és testvérének az apja, Martim Afonso Telo de Meneses (? – 1356 /meggyilkolták/), valamint Barcelos negyedik (Ourém első) grófja testvérek voltak; azaz, az idősebb João Afonso Telo de Meneses (aki nem volt admirális) a nagybátyja volt a királynénak és testvérének. - [http://repositorio.ul.pt/bitstream/10451/1751/1/21996_ulfl062047_tm.pdf] - 2013. szeptember 14.; [http://purl.pt/12151/1/hg-40110-v/hg-40110-v_item1/P461.html] - 2013. szeptember 14.</ref>) 1381. július 17-én, a Huelva folyó torkolata előtt, Saltés szigete mellett megvívott csatában, Fernando Sánchez de Tovar admirális vezérletével, a kasztíliaiak döntő győzelmet arattak a portugálok felett; és egészen késő őszig blokád alá vették a portugál fővárost, amelynek a védelmét a York hercege vezetésével ide vonult angol csapatoknak kellett biztosítani. 1382. tavasszal azonban Lisszabon - és a portugál partok előtt - újra megjelent a kasztíliai hajóhad. A portugálokat kimerítette az elveszített háború, és 1382. augusztus 10-én, a portugáliai Elvas városában, a két fél békét kötött.