Wikipédia

„Inês de Castro” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
Péter és Konstancia Mánuel házasságából 1345-ben megszületett Ferdinánd infáns (1345 – 1383), a későbbi [[I. Ferdinánd portugál király|I. (Szép, vagy Állhatatlan) Ferdinánd]] király. Konstancia még ebben az évben elhunyt, vannak, akik azt állítják, hogy a férje és Inês közötti szerelem okozta bánat idő előtt a sírba vitte.
 
Péter ekkora felesége halála után, apja akarata ellenére, újra személyes kapcsolatot alakított ki szerelmével. Inêst egy portugáliai kisváros, [[Coimbra]] mellett, a Szent Klára-kolostorban helyezte el, ahol nyíltan és boldogan együtt élt kedvesével, kapcsolatukból négy gyermek jött a világraszületett.
 
A köztudomású kapcsolat azonban a portugál arisztokrácia jelentős részében ellenérzéseket váltott ki. Egyes előkelőségek – féltve Portugália függetlenségét – nehezményezték a kasztíliai befolyás növekedését, hiszen Inêsszel Portugáliába érkeztek a rokonai is, akik a trónörökös környezetébe kerültek. 1354-ben pedig Inês féltesvérét, Juana de Castrót (? – 1374), Pedro Fernández de Castro grófnak a házasságából született leányát, feleségül vette az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származó kasztíliai és leóni király, [[I. Péter kasztíliai király|I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter]] (1334 – 1369). (A kasztíliai uralkodónak ez egyébként a harmadik házassága volt, amit a klérus jelentős része – az előző házasságainak rendezetlensége miatt – bigámiának tartott.)
 
[[Image:Ines_de_Castro_Kloster_Alcobaca.jpg|thumb|right|250px|Inês de Castro sírja [[Alcobaça-kolostor|Alcobaçaban]]]]
Az Inêsszel szembenálló nemesek szinte rendszeresen azzal érveltek IV. Alfonz előtt, hogy Inês gyermekei veszélyeztetni fogják Ferdinánd infáns örökségét. Ez a nemesi csoport végül elérte célját. IV. Alfonz összehívta a Koronatanácsot, amelynek ülésén Inêst felségárulással vádolta, és ő maga mondta ki rá a [[halálbüntetés|halálos ítélet]]et. A könnyelmű Pétert egyes udvarbeli hívei hiába figyelmeztették az Inêsre leselkedő veszélyre, nem rejtette el Inêst. Három nemes, Pêro Coelho (? - 1361), Álvaro Gonçalves (? - 1361) és Diogo Lopes Pacheco (1304 - 1385 után), kihasználva azegy alkalmatalkalkalmat, hogy Péter vadászat miatt távol volt, Inês pedig védtelen maradt, végrehajtották a [[halálbüntetés|halálos ítélet]]et; 1355. január 7-én megölték Inêst.
 
Péter infáns kegyetlen haragra gerjedt Inês megölése miatt. Fellázadt az apja ellen, az országban polgárháború tört ki. Egyikük sem tudott azonban a másik fölé kerekedni, végül – úgy-ahogy – kibékültek.
 
1357-ben IV. Alfonz meghalt, és Péter – I. Péter néven – Portugália királya lett. 1360-ban I. Péter a kasztíliai-leóni király I. Péternél elérte azt, hogy a Kasztíliába menekült gyilkosok közül Pêro Coelhót és Álvaro Gonçalvest kiadták neki. Őket – a hagyomány szerint – kíméletlen módon kivégeztette (1361), ezért kapta a „Kegyetlen” előnevet a portugál uralkodó. A harmadik gyilkos, Diogo Lopes Pacheco, kellő időben továbbmenekült Kasztíliából, később azonban elnyerte I. Péter bocsánatát, hazatérhetett Portugáliába, ott is halt meg.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Inês_de_Castro”