„Inês de Castro” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
Az Inêsszel szembenálló nemesek rendszeresen azzal érveltek IV. Alfonz előtt, hogy Inês gyermekei veszélyeztetni fogják Ferdinánd infáns örökségét. Ez a nemesi csoport végül elérte célját. IV. Alfonz összehívta a Koronatanácsot, amelynek ülésén Inêst felségárulással vádolta, és ő maga mondta ki rá a [[halálbüntetés|halálos ítélet]]et. A könnyelmű Pétert egyes udvarbeli hívei hiába figyelmeztették az Inêsre leselkedő veszélyre, nem rejtette el Inêst. Három nemes, Pêro Coelho (? - 1361), Álvaro Gonçalves (? - 1361) és Diogo Lopes Pacheco (1304 - 1385 után), kihasználva egy alkalkalmat, hogy Péter vadászat miatt távol volt, Inês pedig védtelen maradt, végrehajtották a [[halálbüntetés|halálos ítélet]]et; 1355. január 7-én megölték Inêst.
 
Péter infáns - Inês megölése miatt. Fellázadt- fellázadt az apja ellen, az országban polgárháború tört ki. Egyikük sem tudott azonban a másik fölé kerekedni, végül – úgy-ahogy – kibékültek.
 
1357-ben IV. Alfonz meghalt, és Péter – I. Péter néven – Portugália királya lett. 1360-banA portugál uralkodó I. Péter a kasztíliai-leóni király I. Péternélkirálynál elérte azt, hogy a Kasztíliába menekült gyilkosok közül Pêro Coelhót és Álvaro Gonçalvest kiadták neki. Őket – a hagyomány szerint – kíméletlen módon kivégeztette (1361-ben), ezért kapta a „Kegyetlen” előnevet a portugál uralkodókirály. A harmadik gyilkos, Diogo Lopes Pacheco, kellő időben továbbmenekült Kasztíliából, később azonban elnyerte I. Péter bocsánatát, hazatérhetett Portugáliába, ottotthon is halt meg.
 
A bosszúállás után I. Péter ünnepélyesen eltemettette Inês de Castrót, mint Portugália királynéját, és egyúttal kijelentette azt, hogy 1354-ben – titokban – feleségül vette Inêst, aki így a harmadik felesége lett;. aA házasság megkötését azonban több kortárs vitatta, és az utókor is vitatja. Tény azonban az, hogy Péter és Inês de Castro gyermekeit 1361-ben törvényesítették, és I. Péter már nem nősült meg újra, sőt végakaratában azt kérte, Inês mellé temessék el, ami meg is történt.
 
I. Péternek azonban – Inês halála után – volt még egy kedvese, Teresa Lourenço (? - ?). Kapcsolatukból született ''János'' infáns (1357 – 1433), az Avis Lovagrend Nagymestere, aki I. Ferdinánd halála után az első portugál király lett az [[Avis-ház]]ból, ő [[I. János portugál király|I. (Nagy, vagy Jó) János]] király.
 
Inês de Castro tragikus sorsa több irodalmi és képzőművészeti alkotást ihletett.
33. sor:
* Alfonz infáns (? – ?), aki fiatalon meghalt.
 
* Beatrix (1347 – 1381). Őt 1373-ban feleségül vette ''Sancho'' (1342 – 1374), ''[[Alburquerque'' urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófja, az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származó [[XI. Alfonz kasztíliai király |XI. (Bosszúálló, vagy Igazságos) Alfonz]] (1311 – 1350) kasztíliai és leóni királynak a házasságon kívül született fia. Sancho [[II. Henrik kasztíliai király |II. (Trastámara) Henrik]] (1333 – 1379) kasztíliai és leóni királynak az öccse. A házasságkötés I. Ferdinánd király és II. Henrik békekötését volt hivatott megerősíteni: II. Henrik ugyanis – hosszú polgárháború után –, 1369-ben megdöntötte féltestvérének, XI. Alfonz király házasságból született fiának és utódának, [[I. Péter kasztíliai király |I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter]] királynak az uralmát, szóváltás után sajátkezűleg megölve elődjét. II. Henrikkel a [[Trastámara-ház]] került Kasztília és León trónjára; azonban – rokoni kapcsolatra hivatkozással –, I. Ferdinánd is igényt tartott a trónra. A portugál uralkodóval kialakult háborút zárta le 1373-ban a Beatrix és Sancho házasságkötésével megpecsételt békeszerződés. Egyik gyermekük:
** [[Alburquerquei Eleonóra aragóniai királyné|Eleonóra]] (1374 – 1435), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófnője, akinek a férje [[I. Ferdinánd aragóniai király|I. Ferdinánd]] (1380 – 1416) [[Aragónia uralkodóinak listája|király]], az első aragóniai uralkodó a [[Trastámara-ház]]ból.