„British Racing Motors” változatai közötti eltérés

Owen Alfred [[1970-es Formula–1 világbajnokság|1970]]-ben átadta a csapat vezetését testvérének, [[Jean Stanley]]nek. Ekkor érkezett [[Tony Southgate]] fejlesztési vezetőnek illetve [[Pedro Rodríguez]] négy év után először a belga nagydíjon versenyt nyert a BRM-nek. [[1971-es Formula–1 világbajnokság|1971]]-ben [[Jo Siffert]] és [[Peter Gethin]] szintén egy-egy győzelmet aratott, ám Siffert az év végén, egy nem világbajnoki futamon, Brands Hatchben halálos balesetet szenvedett. Ő volt az egyetlen pilóta, aki egy BRM volánjánál halt meg. [[1972-es Formula–1 világbajnokság|1972]]-ben érkezett a csapathoz [[Jean-Pierre Beltoise]], akinek sikerült Monacóban nyernie. Ez volt az utolsó BRM-futamgyőzelem a Formula–1-ben. [[1973-as Formula–1 világbajnokság|1973]]-ban Beltoise és [[Clay Regazzoni]] mellett a fiatal Niki Lauda is a csapatnál versenyzett egy évig, akire [[Enzo Ferrari]] azonnal felfigyelt, és a későbbiekben két világbajnoki címet szerzett az olasz csapatnak. [[1974-es Formula–1 világbajnokság|1974]]-ben a Dél-afrikai második helyezésnek köszönhetően a BRM a hetedik helyen végzett a pontversenyben.