„Neumann János” változatai közötti eltérés

Tudományos pályafutása kezdetén behatóan foglalkozott kvantumelmélettel és a matematika alapjaival, halmazelmélettel és matematikai logikával. Tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. Jelentős eredményeket ért el az ergódelelméletben és kifejlesztette a ''„folytonos geometria”'' elméletet is. Az ő nevéhez fűződik a ''„[[játékelmélet]]”'' megteremtése ''(minimax elv,'' [[1928]]) – melyet [[Morgenstern]]nel készített el. Az elméletet az USA nemzeti kártyajátéka, a póker elsajátítása, a játék általános elmélete alapján fogalmazták meg. A [[koreai háború]] idején például ennek az elméletnek a kiértékelése volt az oka, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] nem támadta meg [[Kína|Kínát]] {{forr|forrástalan szöveg}}! Szerkesztője volt a Princeton-ban megjelenő Annals of Mathematics és az Amsterdam-ban kiadott Compositio Mathematica című tudományos folyóiratoknak. Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának. Foglalkozott tudománypolitikai kérdésekkel, kifejtette a humánum iránti elkötelezettségeit tükröző nézeteit a tudományos és technikai fejlődés filozófiai és morális problémáiról.

 

A matematikusok 1900-as nemzetközi kongresszusán ([[International Congress of Mathematicians]]) állt elő a huszonhárom problémából álló híres listájával [[David Hilbert]]. Ezek komoly hatással voltak a 20. század matematikájának fejlődésére. Ezek közül a hatodik a ''[[Hilbert hatodik problémája|fizikai elméletek axiomatizálásáról]]'' szólt. Az évszázad új fizikai elméletei közül csak ezek egyike került axiomatizálásra az 1930-as évek végére: a [[kvantummechanika]]. A kvantummechanika – a halmazelmélethez hasonlóan – a kezdeti krízis állapotában volt; filozófiai és technikai jellegű problémákkal nézett szembe. Egyrészt a nyilvánvaló nem determinisztikus jellege nem szűnt meg, ahogy [[Albert Einstein]] hitte, hogy meg kell történnie ahhoz, hogy kielégítő és teljes legyen. Másrészt két független, de ekvivalens heurisztikus megfogalmazása volt, a [[Werner Heisenberg]] által bevezettett ''mátrixmechanikai'' és az [[Erwin Schrödinger]] által kifejlesztett ''hullámmechnikai'' kép, de nem volt egy kielégítő egyesített megfogalmazása.