„Türr István” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: A messinai csata i. e. 3. században volt.
34. sor:
A [[krími háború]] kitörésekor először a török oldalon tárgyalt [[Klapka György]] mellett és a magyar emigrációban való részvételét ígérte. Ez végül nem történt meg, mivel nem szerette volna az [[iszlám]] hitet felvenni, így a szövetségesek másik hadseregébe, a [[Nagy-Britannia Egyesült Királysága|brit]] seregbe állt be. Itt újból magas rendfokozatot kapott. [[1855]] végén az angol kormány megbízásából a [[duna]]i tartományokba utazott, hogy hadianyag-beszállítási kötelezettségeinek eleget tegyen, azonban egy volt tiszttársa feljelentése nyomán elfogták és [[Bécs]]be vitték, ahol a [[hadbíróság]] halálra ítélte. Ezt [[Viktória brit királynő]] közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és szabadon bocsátották. [[1856]]-ban az [[Oszmán Birodalom]]ban részt vett a [[cserkeszek|cserkesz]] háborúban az [[Orosz Birodalom|oroszok]] ellen, de [[1859]]-ben újra olasz földre ment.
 
[[1859]]-ben, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, több honfitársával együtt Türr is odasietett, hogy az [[Ausztria]] elleni háborúban részt vegyen. Itt [[Giuseppe Garibaldi]] mellett szolgált. A [[villafrancai fegyverszünet]] után ismét Garibaldi mellé állt, mint annak hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely végül bevette [[Palermo|Palermót]]. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki, itt kapta meg társaitól kitartásáért a ''„rettenthetetlen magyar”'' címét. Harcban szerzett súlyos karsérülése nyomán egy ideig a hadsereg további szervezésén fáradozott, majd döntő szerepe volt a [[messinaiMilazzói csata|messinaimilazzói ütközet]]ben aratott győzelemben is. [[Nápoly]] bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt [[II. Viktor Emánuel olasz király|Viktor Emánuel]] szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá.
 
[[1861]]. [[szeptember 10.|szeptember 10-én]] [[Mantova|Mantovában]] feleségül vette [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] unokahúgát, Wyse-Bonaparte Adélt (meghalt [[1899]]. [[július 8.]]). [[1860]]. [[október 1.]] és [[október 2.|2.]] között zajló [[volturnói csata|volturnói csatában]] a tartalék haderőt irányította és nagy szerepe volt a küzdelem megnyerésében. Ugyanebben az évben [[Klapka György]]höz intézett levelet, amelyben óva intette honfitársait, hogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt az akkori emigráció Ausztria elleni újabb fegyveres felkelésre vonatkozó terveit. [[1866]]-ban, a [[königgrätzi csata]] után Klapka északon, ő délen szándékozott az országba törni, a tervekből azonban semmi sem valósult meg.