„Nantes-i ediktum” változatai közötti eltérés

IV. Henrik halála (1610) után a kiskorú [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] helyett anyja, az özvegy [[Medici Mária francia királyné|Medici Mária anyakirályné]] régensként kormányozta az országot, ő viszont nem volt képes ellenállni a főurak hatalmi ambícióinak. Ugyan Mária megerősítette a nantes-i ediktumot, a reformátusokat nyugtalanította, hogy hiányzik az erős központi hatalom, amely megvédné őket a katolikus többséggel szemben. A katolikusnak nevelt XIII. Lajos tényleges hatalomra jutásakor megkezdődött a hugenották katonai és politikai kiváltságainak megnyirbálása, de ennek ellenére az 1610-es évek még viszonylagos nyugalmat jelentettek. Az 1620-as évektől a királyi hatalom és a protestánsok szembenállása több ízben is fegyveres konfliktusokhoz vezetett. A harcok során a hugenották erődített helyeit lerombolták vagy katolikus kormányzókat neveztek ki az élükre. Ugyanakkor a katolikus egyház, amely soha nem fogadta el a reformátusok elszakadását, és a nantes-i ediktumot ideiglenes kompromisszumnak tekintette, az 1630-as években több térítő missziót indított a protestáns lakosságú területekre. A hugenotta elit körében elszaporodtak az áttérések. Mire a fiatal [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] személyesen kezdte gyakorolni a hatalmat, a visszaszoruló protestantizmus már nem jelentett reális veszélyt az államra.<ref>Szász 2000; Deyon 2005: 550., 577.</ref>

 

 

== Hivatkozások ==