„III. Henrik kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 23 interwiki link migrálva a Wikidata d:q312104 adatába)
|}}
 
'''III. (Beteges, Szenvedő) Henrik''' ([[1379]]. [[október 4.]] – [[1406]]. [[december 25.]]), a [[Trastámara-ház]]ból származó [[kasztília]]i és [[Leóni Királyság|leóni]] király (1390 – 1406)volt, [[I. János kasztíliai király|I. János]] (1358 – 1390) király fia és utóda. Az édesanyja I. János első felesége volt, ''Aragóniai Eleonóra'' (1358 -től 1382), a [[Barcelonai1406-ház]]ból származó [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319 - 1387) [[aragónia]]i királynak és harmadik feleségének, ''Szicíliai Eleonórának'' (1325 - 1375) aig lányauralkodott.
 
==Élete Származása ==
Az apja [[I. János kasztíliai király|I. János]] (1358 – 1390) király. Az édesanyja I. János első felesége, ''Aragóniai Eleonóra'' (1358 - 1382), a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319 - 1387) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai]] királynak és harmadik feleségének, [[Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné|Szicíliai Eleonórának]] (1325 - 1375) a leánya.
A király trónra lépése előtt az [[Asztúria]] hercege címet viselte, azóta minden spanyol trónörökösnek ez a hivatalos címe. 1388-ban házasságot kötött [[Lancasteri Katalin kasztíliai királyné|Lancasteri Katalinnal]] (1372 – 1418), aki a [[Plantagenet-ház]]ból származó [[John of Gaunt]]nak (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercegének ([[III. Edward angol király|III. Edward]] (1312 – 1377) [[Anglia|angol]] király fiának) és második feleségének, ''Konstanciának'' (1354 – 1394), ([[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) kasztíliai és leóni király ''Maria de Padillától'' született lányának), a gyermeke volt. (A házassági szertartást egyébként 1393-ban – formálisan – megismételték.) Ez a házasság végleg véget vetett a dinasztikus viszályoknak, ami abból eredt, hogy a lancasteri herceg e házasság megkötéséig – a második felesége révén – I. Péter utódjával, III. Henrik nagyapjával, [[II. (Trastámarai) Henrik kasztíliai király|II. (Trastámarai) Henrik]](1333 – 1379) királlyal és III. Henrik apjával szemben egyaránt igényt tartott a kasztíliai trónra.
 
==Uralkodása==
A király kiskorúsága mozgalmas időszak volt Kasztília történetében, különböző nemesi érdekcsoportok ádáz küzdelme folyt a régensségért. Többek között a nagynénje, [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné]] is beleavatkozott a politikai küzdelmekbe. A nagykorúvá vált uralkodó azonban erélyesen fellépett a nemesség anarchikus törekvéseivel szemben, és jelentős reformokat hajtott végre az államszervezetben, sikerült az uralkodónak a királyi hatalmat megerősítenie. III. Henrik uralkodása alatt a kasztíliai hajóhad győzött az angol flotta felett és a király az afrikai kalózok ellen is sikeresen harcolt (1400). A betegségekkel küszködő uralkodónak csak rövid élet adatott meg, utóda a fia, János (1405 – 1454) lett, ő [[II. János kasztíliai király|II. János]] kasztíliai és leóni király.
III. Henrik a trónra lépése előtt az [[Asztúria]] hercege címet viselte (1388 óta); azóta a kasztíliai – majd a spanyol – trónörökösöknek ez a hivatalos címe.
 
Az uralkodó kiskorúsága alatt, az apjának a kívánságára, hattagú régenstanács irányította a királyságot, amelynek a következő előkelőségek voltak a tagjai: Pedro Tenorio (1328 – 1399), toledói érsek (aki tanács vezetője is volt); Juan García Manrique (? – 1416), Santiago de Compostela érseke, Aragóniai Alfonz (Ribagorzai Alfonz) (1332 – 1412), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] őrgrófja, Kasztília első fő-hadparancsnoka (Condestable de Castilla); Gonzalo Núñez de Guzmán (1334 – 1404), a Calatrava Lovagrend mestere, Juan Alonso Pérez de Guzmán y Osorio (1342 – 1396), Niebla grófja, és Juan Hurtado de Mendoza (1340 körül? – ?), főudvarnagy. A régenstanács regnálására két nemesi érdekcsoport viszálya volt a jellemző: A főnemesség Pedro Tenorio érsek, míg a köznemesség Juan García Manrique érsek mögött sorakozott fel. Abban azonban a tanács tagjai egyetértettek, hogy – már 1391-ben – a nagyhatalmú főurat, Aragóniai Alfonzt, [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai]] királynak az unokatestvérét, a „Condestable de Castilla” címtől megfosztották. 1391. májusban pedig Juan García Manrique Pedro Enríquezt (1355 körül – 1400) jelölte a fő-hadparancsnoki tisztségre. <ref> Pedro Enríquez apja az [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) kasztíliai király által meggyilkoltatott, Fadríque Alfonso (Frigyes Alfonz) (1334 /1333?/ - 1358) volt, [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1334 /1333?/ – 1379) kasztíliai királynak – III. Henrik nagyapjának – az ikertestvére. </ref>
 
III. Henriket 1393-ban nagykorúvá nyilvánították, de az augusztusban megtartott Cortes (a rendi gyűlés) a régenstanácsot felváltó koronatanácsot állította fel, a király nevében most ez a testület irányította az országot, amelyet – ekkor – a következő személyek alkottak: Diego López de Estúñiga (Zúñiga) (1350 körül – 1417) főbíró, Pero (Pedro) López de Ayala (1332 – 1407) kancellár (1398-tól főkancellár) <ref>Van olyan forrás, amely – nyilvánvaló névelírás miatt – Ruy López de Ayala néven említi a kancellárt. </ref>, Ruy López Dávalos (1357 – 1428), a fő-hadparancsnok, Pedro Tenorio érsek, és Juan Hurtado de Mendoza főudvarnagy. A nemességen belüli hatalmi harcok a tanács tagjainak megválasztása kapcsán is folytak: Pedro Enríquezt megfosztották tisztségétől, helyette lett Ruy López Dávalos lett a „Condestable de Castilla.”
 
III. Henriknek a következő évben, 1394-ben, lázadással kellett szembenéznie: Alfonz Henrik (Alfonso Enríquez) (1355 – 1395), Noreña grófja, [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1334 /1333?/ – 1379) kasztíliai királynak – III. Henrik nagyapjának – a házasságon kívül született fia, egy nemesi csoport élén, fellázadt a király ellen. Csatlakozott hozzá féltestvére, Frigyes (Fadrique) (1360? – 1394), Benavente hercege, és az unokatestvérük, a tisztségétől megfosztott Pedro Enríquez is. A szervezkedést támogatta [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné|Eleonóra]] (1363 körül – 1416) navarrai királyné, III. Henrik nagynénje (II. János húga), [[III. Károly navarrai király|III. Károly]] (1361 – 1425) navarrai király ([[Évreux-ház]]) felesége is. III. Henrik gyorsan cselekedett: Frigyes herceget elfogatta (ő – még 1394-ben – fogságban meg halt); Eleonórának 1395-ben vissza kellett térnie Navarrába; Alfonz Henriknek pedig Franciaországba kellett menekülnie <ref>Alfonz Henrik gróf 1395-ben meghalt, a források többsége szerint Franciaországban, de van olyan feltételezés is, hogy Portugáliában hunyt el; a grófnak portugál felesége volt.</ref>. Pedro Enríqueznek a király megbocsátott. A felkelők legyőzésével III. Henrik a királyi hatalmát megszilárdította; és belekezdhetett az államszervezet reformjába.
 
1396-ban – az 1389-ben megkötött fegyverszünetet megsértve – [[I. János portugál király|I. János]] (1358 – 1433) portugál király ([[Avis-ház]]) váratlanul Kasztíliára támadt. Ekkor Juan García Manrique, Santiago de Compostela érseke, azt javasolta a portugál uralkodónak, alakítson egy ligát III. Henrik ellen. Ez a korszak ugyanis a nagy nyugati egyházszakadás korszaka is, ekkor regnált a római IX. Bonifác pápa és az avignoni XIII. Benedek ellenpápa; és a pápaság kérdésében az érsek és III. Henrik teljesen más álláspontot képviseltek. 1397-ben azonban Diego Hurtado de Mendoza (1367 – 1404), Kasztília admirálisa <ref>Az admirálisnak Pedro González de Mendoza (1340 körül – 1385), I. János főudvarnagya (a korszak egyik kasztíliai költője) volt az apja. III. Henrik apja, I. János király, az ő önfeláldozásának köszönhette megmenekülését a kasztíliaiak számára katasztrófát jelentő, 1385. évi, aljubarrotai csatából. – Juan Hurtado de Mendoza, III. Henrik főudvarnagya, az admirális távolabbi rokona volt. </ref>, legyőzött egy portugál flottát; biztosítva a tengeren a kasztíliai fölényt. Juan García Manrique Portugáliába emigrált, ahol I. János király – először – Braga érsekéve tette (1397). A következő évben (1398) Ruy López Dávalos, a „Condestable de Castilla”, kiűzte a portugálokat Kasztíliából, sőt, portugál területre lépett, és még ebben az évben Kasztília és Portugália – a kasztíliaiak számára előnyős feltételekkel – fegyverszünetet kötöttek.
 
Kasztília megerősödését III. Henrik expanzív külpolitikában kamatoztatta.
 
A tengeri kereskedelem biztonsága céljából 1400-ban (más adatok szerint 1399-ben) Diego Hurtado de Mendoza egy jól sikerült akcióval megsemmisítette a marokkói Tetuán városbeli kalóztámaszpontot. (Mendoza admirális 1404-ben meghalt; III. Henrik 1405-ben Alfonz Henriket (Alfonso Enríquez) (1354 – 1429), Pedro Enríquez, korábbi „Condestable de Castilla” féltestvérét nevezte ki az új kasztíliai admirálisnak.)
 
Jean de Béthencourt (1362? – 1425?), normandiai hajós, aki III. Henrik hűbérese lett, 1402-ben megkezdte a Kanári-szigetek meghódítását. A tényszerűséghez az is hozzá tartozik, hogy III. Henrik már 1393-ban küldött expedíciót a Kanári-szigetekre, Gonzalo Pérez (avagy Gonzalo Peraza) (? – ?), Almonaster ura vezetésével.
 
III. Henrik – miközben fellépett a muzulmán kalózok ellen – egy kiváló kasztíliai hajós, Pero Niño (1378 – 1453) részére – lényegében véve – kalóztevékenységre adott megbízást. Pero Niño 1404-ben a Földközi-tengeren tett több hajóutat, majd 1405-ben más feladatott kapott: Ekkor még javában zajlott a [[százéves háború]]. Kasztília – Anglia ellenében – Franciaország szövetségese volt. [[VI. Károly francia király|VI. (Őrült) Károly]] (1368 – 1422) király ([[Valois-ház]]) III. Henriktől kért segítséget. A Pero Niño vezette kasztíliai hajóhad 1405-től kezdve, 1407-ig, az Atlanti-óceánon a franciák harcát támogatta; több győzelmet aratva az angolokkal szemben.
 
1406-ban, a viszonylag hosszabb ideje tartó békét megtörve, a Granadai Királyság - Murcia elleni támadással - megtámadta a Kasztíliai Királyságot. Még ebben az évben a III. Henrik – és Juan de Tovar (1370 körül – 1415), Cevico ura – vezette kasztíliaiak, Collejares mellett, legyőzték a VII. Muhammad (1370 – 1408) király (Nasszerida-dinasztia) vezette hadsereget, véget vetve a mór előrenyomulásnak. <ref>A granadai mór uralkodók király, szultán és emír titulussal egyaránt szerepelnek a forrásokban. </ref> A tehetséges uralkodónak nem adatott meg hosszabb élet: Nem sokkal a győzelem után, 1406 Karácsonyán, betegségben, meghalt; egy éves fiára hagyva a trónt.
 
III. Henrik volt egy merész elképzelése: Kétszer is követeket (Hernán Sánchez de Palazuelos /? – ?/,Ruy González de Clavijo /? – 1412/) küldött [[Timur Lenk]] (1336 – 1405) mongol (avagy türk) fejedelemhez, az oszmán-törökök elleni, összefogás céljából; ez a terv – nyilvánvalóan – nem valósult meg.
 
==Házassága és gyermekei==
III. Henrik 1388-ban házasságot kötött [[Lancasteri Katalin kasztíliai királyné|Katalinnal]] (1372 – 1418) hercegnővel; a szertartást 1393-ban formálisan megismételték. A feleségének az apja a [[Plantagenêt-házból]] származó [[Genti János lancasteri herceg|John of Gaunt]] (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercege, [[III. Eduárd angol király|III. Edward]] (1312 - 1377) [[Anglia|angol]] király fia. A feleségének az édesanyja a herceg második felesége, Konstancia (1354 – 1394), az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai házból]] származó [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369) [[kasztília]]i királynak María de Padillától (1334 körül – 1361) született, idősebbik leánya.
 
Gyermekeik:
* [[Kasztíliai Mária aragóniai királyné|Mária]] (1401 – 1458) aragóniai királyné. A férje [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] (1394 – 1458), aragóniai király ([[Trastámara-ház]]), I. Alfonz néven szicíliai – és szintén I. Alfonz néven – nápolyi király.
* [[Kasztíliai Katalin villenai hercegnő|Katalin]] (1403 – 1439) a házasságkötése révén [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] hercegnéje. A férje [[I. Henrik sogorbi úr|Aragóniai Henrik]] (1400 – 1445), Segorbe ura, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófja, és [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] hercege ([[Trastámara-ház]]).
* [[II. János kasztíliai király|János]] (1405 – 1454) infáns; II. János néven Kasztília és León királya, III. Henrik utóda.
 
== Megjegyzések ==
{{források}}
 
== Források ==
* Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
* Dicionário de Historia de Portugal, I-III, Lisboa, 1963 – 1967.
* Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
* Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
* Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994 -.
* José Manuel Calderón Ortega - Francisco Javier Diaz González: Los Almirantes del "siglo de oro" de la Marina castellana medieval (En la España Medieval), Madrid, 2001. - ([http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:roLKTyXkvhIJ:revistas.ucm.es/index.php/ELEM/article/download/ELEM0101110311A/22431+batalla+naval+sanlucar+de+barrameda+1370&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu] - 2013. szeptember 21.)
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.homargeneall.orgnet/genealogH/] - 2013. szeptember 21.
* [http://roglo.eu/roglo?lang=es] – 2013. szeptember 21.
* http://www.genealogie-mittelalter.de/
* [http://pagfam.geneall.net/0552/] - 2013. szeptember 21.
 
* [http://www.homar.org/genealog/] - 2013. szeptember 21.
== Lásd még ==
* [http://www.manfred-hiebl.de/genealogie-mittelalter/] - 2013. szeptember 21.
* [[Burgundiai-ház]]
* [http://galeon.com/medieval6/enriqueIII_cast.htm] - 2013. szeptember 21.
* [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=category&id=18&Itemid=115] – 2013. szeptember 21.
* [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=category&id=19&Itemid=116] – 2013. szeptember 21.
* [http://libros.esmiweb.es/el-cine/cine-en-la-red/historia-de-espana/cronologia-de-la-historia-de-espana/1390-1406-enrique-iii.html] - 2013. szeptember 21.
* [http://books.google.hu/books?id=ACcBAAAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false]- 2013. szeptember 21.
* [http://purl.pt/776/1/]- 2013. szeptember 21.
 
{{Kasztíliai király