„Ljudevit Gaj” változatai közötti eltérés

Gaj német származású családban látta meg napvilágot. Apja Gáj János a [[Felvidék]]ről költözött Horvátországba. Édesanyja Schmidt Julianna is német származású volt, a szülei csak a [[18. század]]ban települtek le Horvátországban. Krapinán született, Varasd megyében, ahol apja patika vezetésével foglalkozott. [[Varasd]]on és [[Károlyváros]]ban végezte tanulmányait, a jogot a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetemen]] hallgatta, de nem fejezte be, ezért doktorátust nem szerzett. Kapcsolatba került a [[szlovákok|szlovák]] értelmiségiekkel és megismerte [[Ján Kollár]]t, aki jelentősen befolyásolta pályáját és gondolkodását; Kollár avatta be a [[cseh irodalom]]ba, s megismertette a cseh neologizmust[[neologizmus]]t is vele. Kollár meggyőzte Gajt, hogy cseh mintára alakítson ki egy ábécét. Gaj csakhamar egy röpiratban indítványozta ezt az új írást, amelyet csak néhány módosítással látott volna el. [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich]] herceg megbízhatónak és hasznosnak ítélte Gajt, ezért 1835-ben szabadalmatengedélyt adott neki egy lap kiadására, mely ''NowineNovine horvazkeHorvatzke'' (Horvát újságÚjság) cím alatt [[Zágráb]]ban került nyomtatásra. Bár Gaj ekkor még nem döntötte el, vajon az eddigi illír nyelvet használja-e, amely szlovén és horvát normákon nyugodott, vagy esetleg a szlavón, kaj, illetőleg felső-szlovén normákat. Ezért a beküldött cikkeket több dialektusban és regionális irodalmi nyelven jelentette meg nemcsak a Novinéban, hanem a ''Danica Horvazká''ban (Horvát hajnalcsillag), azon is jelentek meg a cikkek. A lapot nagy lelkesedéssel fogadták, mert programjában alkotmányosságról, a magyar koronához való hűségről, s a horvátok történeti ragaszkodásáról és egyedül a [[horvát nyelv]] és irodalom műveléséről volt szó. Bár titkon a teljes horvát önállósággal szimpatizált, ezt az énjét ellenben titkolta, ezért az egész nemesség, a későbbi horvát-magyar párt, Jozipovich-csal együtt a lelkesedést osztotta. [[Vlassich Ferenc]] bán azonban Gaj ellen volt és cikkeiért keményen támadta. A Gaj elleni hadjáratban a magyar párt vezérei is részt vettek és az ablaka alatt egyik művét a ''JósJoš HorvátskaHrvatska nyni propala'' (Még nem veszett el Horvátország) c. művét dalolászták, ami tulajdonképpen egy adoptációja volt a lengyel ''JesczeJeszcze PoskaPolska nieNie zginellaZginęła'' c. költeménynekhimnusznak. 1837-ben nyomdai szabadalmat kapott és lapját mások által tovább is szerkesztette, szerkesztett még illír nyelvtant, melyet magának ajánlott; szerkesztetett és kiadott egy illír-német szótárt, melyet már normatív, sztenderd műnek tartott és nem hagyott semmilyen változtatást. Eleinte ellenezte a što nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelvet (ez ekkoriban még a [[raguza]]i nyelvjáráson alapult), aztán úgy látta a szerb és horvát népnek össze kell tartania. Ekkor lapját ''Illyrske Noviné''nek nevezte el és a szerb-horvát egység szószólója lett. Habár a szerbek eleinte abszolút nem rokonszenveztek az illírizmusban, mert vallásukkal szemben a katolicizmus előretörésétől féltek, illetve veszélyben látták nemzeti homogenitásukat. Rajtuk kívül horvát nemzeti körök épp a szerbekkel szemben féltették katolikus vallásukat és nemzetiségüket, ezért az illírizmusban a szerb előretörést látták. Gaj azzal érvelt, hogy az illírek is szlávok voltak és szláv nyelvet beszéltek (erről ma már tudjuk, hogy nem igaz). Mivel nem volt nemes a politikában csak mások fedezékében tudott szót emelni: az [[1842]]. évi zágrábi tisztválasztáskor a horvát-magyar és illír pártok megszabott öltözetben léptek fel, és Gaj, mint az illíristák lelke, kevéssel azelőtt, Kőrösön egy magángyülekezetben, illír nemzeti ruhát tervezett és ebben jelentek meg a párt vezérei a tisztújításra. Gaj ügyesen az illír mozgalmak központjává tette magát, eszköze volt lapja s nyomdai szabadalma. A zágrábi illír olvasó-társulat az ő lakásán tartotta üléseit. [[V. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd császártól]] kapott gyémánt gyűrű irodalmi érdemei elismerése, ami tovább növelte tekintélyét. Az ő eszméje volt a ''Narodni dvor'' (Nemzeti udvar) c. ház, melybe nők és férfiak gyűltek össze politizálni, és az illír ''Matica'' (Anyácska), mely a prágai cseh és pesti szerb Matica példájára, könyvkiadó s jutalomkérdéseket kitűző tudós társasággá alakult. [[1844]]-ben a kormány betiltotta az ''illír'' elnevezéséket, ehelyett a lapja is ''Narodni Novine'' (Nemzeti Ujság) címet vette föl «horvát-szlavón-dalmát» jelzővel. Sikerei csúcsán körutat tett Dalmáciába, Lengyel- és [[Oroszország]]ba, de a cár nem fogadta. Visszatérte után fáklyászenével ünnepelték Zágrábban. De nem minden horvát volt lelkesedéssel munkáiért, különösen a szerbek felé tett fúziója miatt. Az addig meghatározó szerepet betöltő kaj-horvát nyelv irodalmárjai, valamint a távoli [[burgenlandi horvátok|nyugat-magyarországi horvátok]], akiknek szintén külön írott nyelvük van még ma is, ellenezték tevékenységét, egészen egyszerűen azért, mert az a nyelv, amit ő használ nem horvát és nem hajlandó semmilyen elemet beépíteni a többi horvát irodalmi nyelvből. [[Ignac Kristijanović]] pap volt Gaj munkájának egyik fő ellenzője és demonstrálásaként hozzálátott a Biblia lefordításához. Gaj Kristijanović-csal és a többi íróval szemben végül fölényes többséget szerzett és érvényre jutott az általa teremtett, szerbhez közel álló horvát irodalmi nyelv.