„Belfort” változatai közötti eltérés

Már a [[XIII. század]]ban vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig [[Német-római Birodalom|német-római császárok]] uralma alatt álló városka a [[vesztfáliai béke]] következtében [[1648]]-ban tartósan francia birtokba került. [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] adott parancsot [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vaubannak]], hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a [[Porosz Királyság|porosz]] hadaknak [[1814]]-ben és [[1815]]-ben, de igazi hírnevét az [[1870]]-es háborúban szerezte. [[Pierre Philippe Denfert-Rochereau|Denfer-Rochereau]] ezredes parancsnoksága alatt alig {{szám|16000}} fő védte a várost, ahol a porosz sereg {{szám|40000}} fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a FranciaországraFranciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor [[Adolphe Thiers|Thiers]] ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, s [[Elzász]]-[[Lotaringia|Lotaringiával]] ellentétben nem került német birtokba. A [[Territoire de Belfort]] ma is önálló megye. Denfer-Rochereau emlékét [[Párizs]]ban nagy tér és emlékmű őrzi.