„Észak-Európa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
természeti erőforrások bővítése |
|||
45. sor:
'''A jó termőföld''' Észak-Európában viszonylag kevés, mivel sok területen a pleisztocén jég taroló munkája miatt hiányzik a megművelhető talajtakaró. Összefüggő termőföld csak a parti síkságokon és a svéd tóvidéken található. Sok területet borít [[moréna]], mely szintén nem kedvez a talajképződésnek. Ezen kívül az éghajlat is korlátozza a mezőgazdasági termelést, a bősége csapadék kilúgozza a talajt és [[podzol]]t hoz létre, illetve sok helyen mocsaras, [[láp]]os területek alakulnak ki. Ez alól kivétel Dél-Svédország és [[Dánia]], ahol már a [[barna erdőtalaj]] a jellemző, ez már alkalmasabb a mezőgazdasági művelésre. Dániában a kedvező feltételek miatt magas a szántók aránya, az ennek köszönhető nagy volumenű takarmányozó állattenyésztésre pedig igen fejlett [[élelmiszeripar]] épült ki. [[Svédország]], [[Norvégia]], [[Finnország]] és [[Izland]] viszont már [[import]]ra támaszkodik az [[élelmiszeripar]]ban.<ref>Európa regionális földrajza 2. - Társadalomföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 298. oldal</ref>
'''Az erdőgazdálkodásban''' is megfigyelhetőek területi különbségek. [[Izland]] területe szinte teljesen fátlan, Dániában az erdők helyét átvették a szántók. [[Svédország]] és [[Finnország]] viszont rendkívül gazdag fenyvesekben, mely ipari hasznosításra kiválóan alkalmas. Dél-Svédországban pedig a vegyes erdők és a lombos erdők a meghatározóak. A fakitermelést a sűrű vízhálózat is segíti, mivel így faúsztatással szállítható a kitermelt állomány. Már a [[17. század]]ban megindult a nagyobb volumenű kitermelés, a nagyipari feldolgozás pedig a [[19. század]] végén indult el a cellulóz és [[papíripar]] kifejlődésével.<ref>Európa regionális földrajza 2. - Társadalomföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 301. oldal</ref> Észak-Európa a világ cellulóztermelésének mintegy 15%-át adja, a világ papírtermelésében pedig 7-8% a részesedése.▼
50 ⟶ 53 sor:
'''A tenger szerepe''' a legjelentősebb a térségben, az itt élők történelmük kezdete óta szoros kapcsolatban állnak vele. A természetföldrajzi adottságok is kedveztek a hajózásnak, mivel rengeteg a mélyvizű kikötő, melyek az [[Észak-atlanti-áramlat]]nak köszönhetően még télen sem fagynak be. [[Norvégia|Norvégiában]] van a legnagyobb hagyománya a tengeri hajózásnak, a flottája a 9. legnagyobb a világranglistán. Az itt található tengerek gazdag halászterületek is, Észak-Európa államai 8-9%-kal részesednek a világon kifogott összes tengeri halzsákmányából.<ref>Európa regionális földrajza 2. - Társadalomföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 302. oldal</ref> A tengeri kontinentális talapzat [[kőolaj]] és [[földgáz]]készlete is jelentősen hozzájárult az észak-európai országok gazdasági fejlődéséhez. Az itt található [[self]]területet [[1965]]-gen osztották fel egymás között az országok, a leggazdagabb lelőhelyek [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniának]] és [[Norvégia|Norvégiának]] jutottak. [[1971]]-ben kezdődött megy [[Norvégia|Norvégiában]] a [[kőolaj]] kitermelése a selfterületről, és pár éven belül jelentős kőolajexporttőrré vált. Az olajat csővezetéken keresztül főként [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] kikötőibe juttatják, a [[földgáz]]t pedig német és belga kikötőkön keresztül továbbítják.<ref>Európa regionális földrajza 2. - Társadalomföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 302. oldal</ref> Dánia fennhatósága alatt álló selfterületen is sikerült kőolajat és földgázt feltárni, de ez a mennyiség csak az ország belső igényeit fedezi.
▲'''Az erdőgazdálkodásban''' is megfigyelhetőek területi különbségek. [[Izland]] területe szinte teljesen fátlan, Dániában az erdők helyét átvették a szántók. [[Svédország]] és [[Finnország]] viszont rendkívül gazdag fenyvesekben, mely ipari hasznosításra kiválóan alkalmas. Dél-Svédországban pedig a vegyes erdők és a lombos erdők a meghatározóak. A fakitermelést a sűrű vízhálózat is segíti, mivel így faúsztatással szállítható a kitermelt állomány. Már a [[17. század]]ban megindult a nagyobb volumenű kitermelés, a nagyipari feldolgozás pedig a [[19. század]] végén indult el a cellulóz és [[papíripar]] kifejlődésével.<ref>Európa regionális földrajza 2. - Társadalomföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 301. oldal</ref> Észak-Európa a világ cellulóztermelésének mintegy 15%-át adja, a világ papírtermelésében pedig 7-8% a részesedése.
== Jegyzetek ==
| |||