„Inowrocław” változatai közötti eltérés

| zászló = Inowrocław flaga.svg{{!}}border

| körzethívószám = +48 (0)52

'''Inowrocław''' ([[német nyelv|németül]] ''Inowrazlaw'', [[1904]]-–[[1920]] között és [[Lengyelország]] [[1939]]-[[1945]] közötti német megszállása alatt ''Hohensalza'', néha ''Jungbreslau'') – lengyelországi[[lengyelország]]i [[város]] a [[Kujávia-Pomerániai vajdaság]]ban, azon belül az inowrcławi[[Inowrcławi járásbanjárás]]ban, [[Kujawia|Kujawiában]], a [[Noteć]] folyó partján. A város fürdőhely.

Inowrocław első említése [[1185]]-ből ismert, a forrás a várost ''Novo Wladislaw'' néven nevezi. A névválasztás valószínűleg [[I. Ulászló Herman lengyel fejedelem|I. Ulászló Herman]] tiszteletére történt mint ''Nowy Włocławek'' (=''Új Włocławek''), mivel a várost [[Włocławek]] polgárai alapították, akik az [[árvíz]] elől menekülve városuknak új helyet kerestek. A város gazdaságának alapja nagy vásárok tartása és a közelben űzött sőfőzéssóbányászás lett. Az emberi tevékenység véletlenül talált történelmi nyomai és a későbbi ásatások azt tanúsítják, hogy Inowrocław területén voltak a Lengyelország területén található a máig feltárt legrégibb sófőzdéksóbányák.

A porosz hódítás idején a várost is alávetették a germanizációnak. A [[19. századbanszázad]]ban a város újra fejlődésnek indult. Több intézmény létesült: nyomda [[1870]]-ben, középiskola [[1848]]-ban, új kórház a város és a járás számára [[1870]]-ben, sóbánya és sófőzde valamint megkezdődött a vasúthálózat[[vasút]]hálózat kiépítése [[1872]]-[[1873]]-ban, gyógyfürdő [[1875]]-ben, mezőgazdasági gépgyár és szódagyár [[1882]]-ben, városi gázművek [[1902]]-ben, vízvezeték [[1904]]-ben, erőmű [[1908]]-ban, villamosvonal [[1912]]-[[1969]].

A város lakói aktívan részt vettek az összes nemzeti politikai mozgalomban. 1812-ben [[Moszkva]] felé mentében Napoleon[[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] is megszállt a városban.

Inowrocław [[1919]]-ben lett ismét Lengyelország része. A két világháború közötti gazdasági nehézségek miatt Inowrocławban igen magas volt a [[munkanélküliség|munkanélküliek]] aránya. A munkanélküliek és munkások több alkalommal tüntettek. 1926-ban a rendőrség véresen leverte a munkásság demonstrációját. Az 1930-as években a munkanélküliek többször is éhségsztrájkokat tartottak. A nehéz gazdasági környezet ellenére a város fejlődött. Megnyitották az "Irena"„Irena” üveggyárat és a sóbánya új aknáját a Poznańska utcában 1924-ben, befejezték a Természetgyógyászati Intézet épületét (1927), megkezdték a repülőtér építését 1930-ban, majd három évvel később be is fejezték.

A német megszállás első napjaiban a lakosság tömeges letartóztatása és kivégzése folyt, a legnagyobb visszhangot az „inowrocławi véres vasárnap” 1939. október 30. éjjele) váltotta ki, melynek során több mint 1000 lengyel családot lakoltattak ki. [[1940]]-[[1945]] között [[koncentrációs tábor]] működött, melyben kb. {{szám|10000}} lengyelt őriztek, néhány százat meg is gyilkoltak. Mątwy városrészben hadifogoly tábort létesítettek, ahol szovjet, francia és angol fogolyokatfoglyokat őriztek. Mintegy 900 közülük meghalt. A német megszállás végetértvéget ért, amint a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] elfoglalta a várost 1945. január 21-én. A várost az 1. belorusz front 2. páncélos gárdahadserege szállta meg. A németek utolsó légitámadása azonban 1945.április 4-én zajlott le, 4 bombát dobott le és lőtte a vasútállomás peronján várakozó utasokat.

1950-1988 között a város a bydgoszczi vajdasághoz tartozott.<!--

KépFájl:Inowroclaw_kosciol_NMP.jpg|Bazilika

képFájl:Fasada Bazyliki NMP.JPG|A bazilika homlokzata

KépFájl:Portal_Inowrocław.jpg|A bazilika nyugati kapuja

KépFájl:PL_Ino_Pomnik.JPG|A nagylengyelországi felkelők emlékműve

KépFájl:PL_Ino_JanKasprowicz.JPG|Jan Kasprowicz szobra

KépFájl:Gimnazjum Nr 1 im. Świętego Wojciecha, Inowrocław..JPG|Szent Adalbert gimnázium

KépFájl:Inowroclaw Teznie (1).jpg|Sólé besúrítő