{{Albánia történelme}}Az [[első világháború]] kirobbanásával és a nagyhatalmak által kijelölt, [[1914]] márciusában trónra lépett uralkodó, [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] elmenekülésével [[Albánia]] politikai anarchiába süllyedt. Az országban május óta dúló polgárháború elől menekülő király és a [[Turhan PermetiPërmeti]] vezette kormány tagjai [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] szálltak fel [[Durrës]]ban egy [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] induló hajóra. [[Olaszország]]ból Vilmos szózatot intézett népéhez, melyben arról biztosította az albánokat, hogy továbbra is szívén viseli a sorsukat és bármikor hajlandó visszatérni a trónra, amennyiben erre igényt formálnak. [[szeptember 6.|Szeptember 6-ára]] a [[Balkán-háború]]t lezáró [[bukaresti egyezmény (1913)|bukaresti egyezmény]] végrehajtását ellenőrző nemzetközi bizottság tagjai is elhagyták az országot, s a felekezeti, nemzetségi és politikai törésvonalak mentén szétszabdalt albánok képtelennek bizonyultak az anarchia megfékezésére. Egyik részük muzulmán uralkodót akart az albán trónra, másik részük olasz vagy szerb protektorátusban gondolkodott. Mellettük bőséggel akadtak olyan bégek és nemzetségfők, akik semmiféle fennhatóságot nem voltak hajlandóak elfogadni. Eközben szeptember folyamán az [[Olaszország|olasz]] hadsereg bevonult a dél-albániai partvidékre, a [[Szerbia|szerbek]] és a [[montenegró]]iak északon folytattak területszerző hadjáratot, a [[Görögország|görögök]] pedig októberben ismét bejelentették igényüket [[Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság|Észak-Epirusz]]ra.
