„Svetozar Miletić” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Átirányítás ide: Nemesmilitics |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Svetozar Miletic w.jpg|bélyegkép|jobbra|Svetozar Miletić]]
'''Svetozar Miletić''', cirill betűkkel: ''Светозар Милетић'', magyarosan: Miletics Szvetozár ([[Mozsor]], [[1826]]. [[február 22.]] – [[Versec]], [[1901]]. [[február 4.]]) szerb újságíró, politikus, ügyvéd, a magyarországi szerbek egyik vezére.
==Élete==
Az apja szegény határőrvidéki varga volt. Rajacsics verseci szerb püspök anyagi támogatásával végezte a gimnáziumot [[Újvidék]]en és [[Pozsony]]ban. Ekkor visszatért szüleihez. Mint szülőhelyének egész környéke, a titeli kerület, ő is részt vett 1848-49-ben a magyarok elleni harcban. De még a [[1848-49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] lezajlása előtt elment [[Belgrád]]ba, ahol Obrenovics Milos fejedelemtől ösztöndíjat kapott egyetemi tanulmányainak megkezdésére. A pénzzel [[Bécs]]be ment, ahol 1854-ben elvégezte a jogot, mire két év múlva ügyvédi irodát nyitott Újvidéken. Itt 1861-ben polgármester lett.
1865-ben a basahidi kerület országgyűlési képviselővé választotta meg és 1866-ban megalapította a ''Zastavát'' (Zászló), melynek első száma február 22-én jelent meg. Mint képviselő a nemzetiségek és különösen a délszlávoknak különállása érdekében szólalt fel. Az 1869. évi választások alkalmával fejtette ki programját: a föderatív rendszer hívének vallotta magát, elvetette az 1867. évi alapot, az erdélyi uniót, a horvát egyezségről és a nemzetitségek jogairól szóló törvénycikkeket, amelyeket elégteleneknek tartott. Fölszólalásaival megbotránkozást keltett és kihívó modorával magára zúdította a Ház haragját; erős demokrata meggyőződései azonban bizonyos rokonszenvet keltettek iránta a ház szélső elemei közt. De mindnyájan elfordultak tőle, midőn 1875 áprilisában kihívó módon tiltakozott a nemzeti színháznak adandó kamattalan előleg ellen. Ugyanez évben visszavonult a szerb nemzeti egyházi kongresszustól, melyen addig az ellenzék vezére volt.
A nagy szerb eszme érdekében kevésbé törvényes módon küzdött saját lapjában, a ''Zastavá''ban és a nagyon elterjedt omladina egyesületben, mely az ő vezetésével csak rosszul takarta irodalmi cégérével a politikai agitációt, mely aztán feloszlatását vonta maga után. A szerb-török háború idején azzal gyanusították, hogy Kaszapinoviccsal 20-30 ezer magyarországi szerb önkéntes toborzására válallkozott és e gyanú alapján, nem tekintve képviselői immunitását, 1876. augusztus 5-én a minisztertanács rendeletére Újvidéken elfogták. Hosszas vizsgálati fogság után 1878. január 18-én öt évi börtönre ítélték. Ezzel befejeződött szereplése. [[Titel]]ben még megválasztották képviselőnek. Utolsó beszédét az országgyűlésen 1882. február 22. mondta, s ekkor azzal a javaslattal állott elő, hogy [[Osztrák-Magyar Monarchia|Ausztria-Magyarország]] vonuljon ki [[Bosznia|Boszniából]], hogy ezt a tartományt megszállhassa [[Szerbia]]. De ezután lelke teljesen megtört és a tüzes agitátor csöndes, elvonult emberré lett.
A ''Zastava'' című politikai lapnak, mely hetenként kétszer jelent meg, első évben (1866) [[Pest]]en, azután Újvidéken, Miletić volt a szerkesztője és kiadója; később fia, Slavko Svetozar Miletić lett a lap kiadó-tulajdonosa, ami négyszer jelent meg hetenként.
==Forrás==
* {{szinnyei}} [http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/m/m16316.htm Miletics Szvetozár]
[[Kategória:Szerbek]]
[[Kategória:Politikusok]]
[[Kategória:Újságírók]]
[[Kategória:Jogászok]]
[[Kategória:1826-ban született személyek]]
[[Kategória:1901-ben elhunyt személyek]]
| |||