„Pakisztán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Rita (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az [[UNESCO]] dolgozta ki és a szerződő államok [[1972]]. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést [[2012]] szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük [[Pakisztán]] küldöttei [[1976]]-ban.
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" |
|-
!Név
13. sor:
!Év
|-
|width=140px | [[Mohendzsodáro ]]|| [[Kép:Mohenjodaro Sindh.jpeg |150px]] ||Az Indus alsó folyásánál fekvő, az i. e. 3.évezredben épült Mohendzsódáró az Indus-völgyi civilizáció központja volt. A lelőhelyre csak későn, 1922-ben bukkantak rá, az eddig feltárt terület nagysága eléri a 2,5 négyzetkilométert. A hatalmas kiterjedésű város az indiai szubkontinens legősibb és legjobb állapotban megőrzött romvárosa és a világ egyik legrégebbi fejlett társadalmának tanúja. A magaslaton fekvő fellegvár, a sánc és az alacsonyabban fekvő szabályosan megtervezett város lakosságát harmincötezer főre becsülik. A település a korai várostervezés egyik legfontosabb példája és jelentős hatást gyakorolt az indiai félsziget későbbi városainak kialakulására. Lakói cserekereskedelmet folytattak többek között az Ókori Egyiptommal és a mezopotámiai térséggel. Az ásatások során kiderült, hogy a településen nem alakultak ki jelentős vagyoni különbségek, nem épültek fényűző paloták, vagy uralkodói rezidenciák. Helyettük téglából készült lakóházakat és nagyméretű középületeket emeltek. Ezek közül a legfontosabbak a „Nagy Fürdő” és a „Magtár” a nyugati alsóváros területén. || kulturális ||1980
|-
| [[ Takszila ]] || [[Kép:Taxila Pakistan juillet 2004.jpg |150px]] ||Az Észak-Pakisztánban fekvő Takszila, a [[Gandhárai Birodalom]] egykori fővárosa a [[Kína|Kínát]] a nyugati világgal összekötő [[Selyemút]] egyik ága mentén épült. Romjai három település maradványait foglalják magukba, Szaraikala sírdombjait, Szirkap falait, és Szirszuk város romjait. A feltárt épületrészek az [[I. e. 5. század|i. e. 5.]] és az [[2. század|i. sz. 2. század]] közé datálhatók és kiválóan érzékeltetik hogyan fejlődött egy település az [[Indus]] völgyében. Szirkap a gréko-baktriai korszakból származik, Szirszukot pedig a [[Kusán Birodalom|kusánok]] uralkodója, [[Kudzsula Kadhiszész|Kadphiszész]] alapította az i. sz. 1. században. A hagyomány szerint a [[Asóka|Nagy Asóka]] a [[Maurja Birodalom|Maujra-dinasztia]] nagy hatalmú uralkodója, aki egy időben Takszila kormányzója volt itt tért át a [[buddhizmus]]ra. A település fejlődésére [[Perzsa Birodalom|Perzsia]], [[Ókori Görögország|Görögország]] és [[Közép-Ázsia]] is nagy hatást gyakorolt. Az. [[i. e. 3. század]]tól az i. sz. 2. századig a buddhista műveltség egyik jelentős kulturális központja volt. A gandhárai művészetre jellemző stílusjegyek a buddhizmus, valamint a görög és az észak-indiai kultúra kölcsönös egymásra hatásának következtében alakultak ki. || kulturális || 1980
21. sor:
| [[Lahor erődje]] és a [[Shalimar-kertek]]|| [[Kép:Alamgiri Gate2.jpg |150px]] || || kulturális || 1981
|-
| [[Thattai
|-
| [[Rohtasz-erőd ]] || [[Kép:Rohtas Fort Magnificent Kabuli Gate.jpg |150px]] ||Az Észak-Pakisztánban fekvő Rohtasz-erődöt Séh Shah Szuri parancsára kezdték el építeni 1541-ben a Pandzsáb tartománybeli Kahán folyó mellett álló domb tetejére. Az erőd a közép- és dél-ázsiai muszlim katonai építészet egyik legfontosabb alkotása. A stratégiailag kulcsfontosságú helyen álló épületegyüttes soha nem állt komolyabb ostrom alatt így jó állapotban maradt meg. Később a mogul uralkodók fennhatósága alá került. Legfontosabb része egy négy kilométer hosszú falrendszer, amelynek egyes részei tíz méter magasak vastagságuk pedig eléri a tizenkét és fél métert. A falak és a bástyák gyakorlatilag változatlan formában maradtak fenn. A falrendszert bástyákkal és kapukkal tagolták, a tizenkét bejárat közül a Szohail- és a Kabuli-kapu mérete és díszítése miatt kiemelkedik a többi közül. A külső erődfalak mögé egy palotaegyüttest, valamint katonai és polgári célú épületeket emeltek. || kulturális ||1997
|-
|}
47. sor:
| szélességi fok5 =24 | szélességi ívperc5 = 46 | szélességi ívmásodperc5 =0 |
| hosszúsági fok5 =67 | hosszúsági ívperc5 = 54| hosszúsági ívmásodperc5 =0 |
| felirat5 = [[Thattai
| szélességi fok6 =32 | szélességi ívperc6 = 57 | szélességi ívmásodperc6 = 45|
| hosszúsági fok6 =73 | hosszúsági ívperc6 = 35 | hosszúsági ívmásodperc6 =20 |
| |||