„Féja Géza” változatai közötti eltérés

Édesapja Féja Kálmán, édesanyja Lokota Anna. Féja Géza tízévesen vesztette el édesapját, s még három kisebb testvére volt. [[Léva|Léván]] töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. [[1919]]-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az [[Eötvös József Collegium|Eötvös-kollégium]] tagja. 1922-ben jelent meg első verse a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]ban. 1923-ban [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] vonzásába került, az Auróra, majd az [[Élet és Irodalom]] munkatársa.

[[1927]]-től az [[Esztergom-Kertváros|Esztergom-tábor]]i Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt, a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. [[Esztergom]]i tartózkodásának emlékére a [[Féja Géza Közösségi Ház]] őrzi a nevét a városban. Kapcsolatba került a [[Bartha Miklós]] Társasággal; egyik ösztönzője lett a [[falukutatók]] mozgalmának; teoretikusa a [[népi írók]]at tömörítő [[Válasz]] című folyóiratnak. 1929-33-ban [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] belső köréhez tartozott, az Előörs, a Kohó (1931), a Szabadság munkatársa, szerkesztője volt. [[1931]]-től egyik szervezője a [[Nemzeti Radikális Párt]]nak.

1933-37 között [[Pesterzsébet]]en tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-44 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a [[Márciusi Front]] programjának kidolgozásában ([[Bibó István (politikus)|Bibó Istvánnal]] együtt). [[1937]]. [[március 15.|március 15-én]] ő olvasta fel a [[Nemzeti Múzeum]] lépcsőjén a Front kiáltványát. [[1937]]-ben jelent meg [[Viharsarok (könyv)|Viharsarok]] c. szociográfiája, ami után a magyar [[Viharsarok (tájegység)|tájegység]] is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.

[[1945]]-[[1956]] között [[Békéscsaba|Békéscsabán]] élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az [[ókígyós]]i Mezőgazdasági Középiskola és a [[békéscsaba]]i Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt.