„Szent Gaugericus” változatai közötti eltérés

[[Róma]]i szülei voltak, Gaudentius és Austadiola. Eposiumban (ma [[Carignan]]) született (más vélemények szerint [[Trier]]ben). Gaugericus fiatal korától mélyen vallásos és jámbor életet folytatott, és szinte minden olyan körülmény összetalálkozott, ami arra a lelkes és áhítatos életútra készítette fel őt, amely iránt később elkötelezte magát. Egyik püspöki látogatása alkalmával Szent Magnericus [[trier]]i [[püspök]] felfigyelt a példamutató viselkedésű ifjúra, és elhatározta, hogy felveszi őt a papok soraiba. Történetének megírói szerint Gaugericus egészen addig nem lett [[diakónus]]sá szentelve, ameddig kívülről nem tudta az egész zsoltároskönyvet. Szent Magnericus szentelte pappá. [[Cambrai]]-[[Arras]] [[püspök]]i széke hamarosan megüresedett, és Gaugericust hívták, hogy töltse be. [[II. Childebert frank király|II. Childebert]] király hozzájárult a kinevezéshez és Aegidius [[reims]]i érseket küldte az új püspök felszentelésére. A beiktatás [[585]] és [[587]] között történhetett. Apostoli lelkesedéssel eltelve Gaugericus életét a fennhatósága alatti területen elterjedt pogányság megsemmisítésének szentelte. Mivel a régi pogány istenek imádata mélyen a barbár emberek lelkében gyökerezett, ezért a [[püspök]] meggyőzte híveit, hogy pusztítsák el régi pogány bálványaikat, és amikor már csak néhány maradt magánkézben, megvásárolta őket, és maga pusztította el. Fáradhatatlanul látogatta egyházmegyéje területét, és sokat költött rabok kiváltására. [[614]]-ben részt vett a 79 püspök részvételével lezajlott [[párizs]]i tanácskozáson. [[Cambrai]] városában ő építtette a Szent Medárd templomot.

A politikai események új uralmat vezettek be, amikor [[II. Chlothar frank király|II. Chlothar]] (meghalt [[629]]-ben) birtokba vette [[Cambrai]]-t. A [[püspök]] elment tiszteletét tenni az új hódító chellesi rezidenciájára valószínűleg [[613]]-ban. A király parancsára Saint Martin du Tours-ba zarándoklásra kényszerítették, ahol alamizsnát kellett osztania a szegényeknek.

39 évi püspöki működés után természetes okokból halt meg [[623]] és [[626]] között, a [[cambrai]]-i Szent Medárd templomban temették el.

Gaugericusnak már közvetlenül halála után kultusza alakult ki. Utódja, Bertoaldus püspök idejében sírja már buzgó hódolat tárgya volt, és az általa alapított Szent Medárd monostor nagymértékben gazdagodott a neki adott felajánlások következtében. Ünnepnapja [[augusztus 11.|augusztus 11-ére]], halálának napjára esik. Guido [[cambrai]] [[püspök]]püspöke [[1245]]-ben hantoltatta ki maradványait. Kihantolásának [[november 18.|november 18-i]] ünnepe, és földi maradványai ereklyetartóba helyezésének [[szeptember 24.|szeptember 24-i]] ünnepe valószínűleg ebből az eseményből eredeztethető. Ereklyéit különböző [[franciaország]]i és [[belgium]]i templomokban helyezték el.

Szent Gaugericus [[Cambrai]] védőszentje, [[Brüsszel]] másodlagos védőszentje, és [[Braine-le-Comte]] ([[Hainaut-i Grófság|Hainaut]], [[Belgium]]) védelmezőjeként is tisztelik. A [[cambrai]]-i [[székesegyház]]ban megőrzött ereklyetartón, mely Szent Gaugericus koponyáját tartalmazza, püspöki öltözékben ábrázolják őt, pöspöksüveggel a fején, pásztorbot nélkül, jobb keze felemelve áldást osztó pózban, balja pedig mellén behajlítva.