„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a →Élete: Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása |
||
3. sor:
== Élete ==
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.
Lapjában a ''Révolutions de France et du Brabant''-ben a [[Jean-Jacques Rousseau|rousseau]]-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a [[Cordeliers klub]]ot alapították.
[[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos király]] 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a [[Jakobinus klub|Jakobinus]] és Cordeliers klub tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a [[Champ-de-Mars]]-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a [[Mars-mezei sortűz]].
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A [[Girondisták]] és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a [[Jacques Hébert|hébertistákat]] sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.
{{Commonskat|Camille Desmoulins}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Desmoulins Camille}}
| |||