„László nápolyi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Származása, rokonai: Okoskodási alap megszüntetése - nem tartozik a fejezet tárgyához. |
a →Magyarországi események: Hivatkozás javítás |
||
147. sor:
A Zárába visszaérkező László, az Anjou-párt szervezkedésének hírére és hívei nagy részének elpártolását tapasztalva a pápai legátussal együtt november 7-én visszatért Nápolyba. Vele együtt elhagyta az országot Szepesi János zágrábi püspök (a későbbi nápolyi érsek), Krizogon kalocsai érsek és György veszprémi püspök is. László Dalmáciában helytartót hagyott, de még ez évben tárgyalásokba kezd Velencével a dalmát városok eladása ügyében.<ref name="Nápolyi László 2."/><ref name="Nápolyi László 1."/>
1404–ben Perényi Péter elfoglalta a Debrőiek által legtovább tartott [[Tállya|''Tályát'']] is, Ludányi és Debrői is [[Erdély]]be menekült - majd innen Ludányi [[Lengyelország]]ba távozott. A lázadást ekkor még nem törték le teljesen Erdélyben, Szlavóniában Bebek Imre kezdett újra szervezkedni – a felkínált kegyelmet többen is visszautasították. Zsigmond Szlavóniába majd Boszniába Maróti Jánost küldte, aki ott rövid idő alatt rendet csinált, visszaérkezte után a király Erdélybe küldte ahol hasonló eredményességgel tevékenykedett. Dalmáciában a rendteremtésre [[Raguzai Köztársaság|Ragusa]] vállalkozott. Ezeken a részeken a királyi biztosok szigorú vizsgálatokat indítottak a felkelésben résztvevők ellen és példás büntetéseket szabtak ki.<ref name="Nápolyi László 5."/> Ezt követően még 1407-ből is van híradás Nápolyba érkező és Lászlót Budára hívó magyar követekről.<ref name="Nápolyi László 7."/>
=== Küzdelem Rómáért ===
| |||