|
| lábjegyzet =
}}
Gróf '''Henri de Baillet-Latour''' ([[Brüsszel]], [[1876]]. [[március 1.]] – [[1942]]. [[január 6.]]) [[Belgium|belga]] [[arisztokrácia|arisztokrata]], a [[Nemzetközi Olimpiai Bizottság]] harmadik elnöke volt.
De Baillet-Latour [[1903]]-ban lett [[Nemzetközi Olimpiai Bizottság|NOB]] tagtagja, később a [[Belga Olimpiai Bizottság]] társalapítója volt. Az [[1920]]. évi [[1920. évi nyári olimpiai játékok|antwerpeni olimpia]]i játékok egyik rendezője volt, és a rövid határidő (egy évvel korábban kapták meg a jogot), illetve [[Belgium]] [[első világháború]] utáni állapota ellenére sikerült az olimpiát megrendezniük.
[[1925]]-ben, [[Pierre de Coubertin]] utódja lett, miután megválasztották tiszteletbeli elnöknek, és az elnöki széket egészen [[1942]]-es haláláig birtokolta.
1939-ben részt vett a szavazáson, ahol [[Németország]] egyhangúlag kapta meg az [[1940. évi téliElmaradt olimpiai játékok|1940-es téli olimpia]] rendezési jogát, miután azt [[Japán]] visszaadta. Vitatkozott a döntéssel – amelya döntés ugyanis azon Németország javára szolgált, aki néhány hónappal korábban foglalta el [[Csehszlovákia|Csehszlovákiát]] –, amiamivel próbáltamegpróbálta a NOB politikai befolyásoltságtól való függetlenségét mutatnimegmutatni.
Az amatőrizmus és a fair play elkötelezett híve volt, véleménye szerint az amatőramatőrség mivoltszelleme biztosíthatta az egyenlőséget a sportolók között. Elnöksége idején a sport az arisztokrácia kedvenc szabadidős tevékenységei közé tartozott. Elnöksége alatt, [[1933]]-ban került be az ''Olimpiai Charta-''ba a [[fair play]] eszméje, mely az egyént arra ösztönzi, hogy a saját kedvéért sportoljon, ne pedig a megszerezhető javakért, előnyökért.
Halálát követően [[Sigfrid Edström]] vette át helyét, először ügyvezető elnökként, majd a [[második világháború]]t követően hivatalosan is beiktatták.
| 