„IV. Jenő pápa” változatai közötti eltérés

 

== Élete és pályája a római trónig ==

[[Szerzetes]]ként sokat tanult, és leginkább a [[teológia]] illetve a [[Biblia]] kérdéseiben merült el. Mindössze huszonnégy éves volt, amikor nagybátyja jóvoltából [[Siena]] [[püspök]]i székére szentelték fel. A vallásos életű Gabriele addig szinte semmit sem tapasztalt az egyházi irányítás rendszeréből, de mégsem ez volt a legfontosabb ellenvetése a sienaiaknak. A városka lakói nem akartak idegent a város egyházának élére, és az sem tetszett nekik, hogy egy ifjú velencei foglalhatta el a püspöki széket. Az ellenkezésnek engedve, Gabriele lemondott a püspöki méltóságról, és cserébe Gergely a [[róma]]i pápai udvarba hívta, ahol először kincstárnok, majd jegyző lett. A lelkiismeretes munkáját ekkor ismerhette meg a kúria, amelynek a [[bíboros]]i kollégiumához is csatlakozhatott [[1408]]-ban. Gergely először a római Szent Márk-templom, majd a Szent Kelemen és végül a Santa Maria in Trastevere-bazilika kardinálisává nevezte ki rokonát. Az egyházszakadásban inkább a csöndes békéltető szerepét alakító Gabriele bíboros legközelebb a [[konstanzi zsinat]] után trónra lépő, egységesen elfogadott egyházfő, [[V. Márton pápa]] pontifikátusa alatt lépett újra az egyházi irányítás színpadára. Márton többször is legátusba küldte az értelmes, de gyakran hezitáló bíborost. Leginkább [[Ancona|Anconában]] és [[Bologna|Bolognában]] képviselte Márton akaratát, és kívánságait. Határozatlan karaktere ellenére mindig sikerrel járt küldetésein, így hamar a pápa legközvetlenebb tanácsadóinak körébe került. Amikor Márton [[1431]]-ben meghalt, a Rómában összeülő [[konklávé]] egyhangúlag őt választotta meg a pápai trónra. Az [[1431]]. [[március 3.|március 3-án]] lezajló választást azonban súlyos írásbeli kapitulációk előzték meg. Ezek a szerződések a bíborosok érdekeit igyekeztek védelmezni. Gabriele megígérte ezekben a szerződésekben, hogy a zsinati elvnek megfelelően irányítja majd az egyház ügyeit, és ennek szellemében trónra kerülése után azonnal meghirdeti a korábban már a konstanzi zsinaton előírt egyetemes zsinatot. A zsinatnak pedig már Márton idejében [[Bázel]] vált a fogadó városává. A zsinaton az egyházi reformokat, a zsinati elv megszilárdítását akarták elérni. Ezek után [[március 11.|március 11-én]] a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikában]] IV. Jenő néven pápává koronázták.