„Kainozoikumi eljegesedés” változatai közötti eltérés

A kontinentális jegek miatt a tengerek szintje mintegy 250 métert csökkent a Duna-glaciálistól a Würm minimumáig, amikor mintegy 100 méterrel volt alacsonyabb a vízszint, mint ma. Ez különösen a sekély selfekkel rendelkező tengerpartokon okozott nagy változásokat. A [[Földközi-tenger]] elvesztette nyílttengeri kapcsolatait, a [[Vörös-tenger]] nem létezett, [[Indonézia]] és [[Japán]] száraz lábbal megközelíthetővá vált. [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] egybefüggött [[Új-Guinea|Új-Guineával]] és csak keskeny tengerszoros választotta el Indonéziától. A tengerszint ingadozása periodikus, a nagy szárazföldi jégmezők idején volt mindig a legalacsonyabb, mivel azonban éppen ezek a jégmezők tűntek el először a melegebb szakaszokban, a vízszint csak rövid ideig volt nagyon alacsony. Megfigyelhető tendencia azonban a Duna-glaciálistól, hogy az olvadások mindig valamivel kisebb vízszint mellett értek véget, mint ahogy kezdődtek, ami az Antarktisz jégtakarójának folyamatos növekedésével magyarázható, amely kontinens az utóbbi kétmillió évben csak néhány nagyon rövid időszakra melegedett fagypont fölé. Ezért ha a teljes északi jégsapka és minden kontinentális gleccser el is olvadna, a tengerek vízszintje akkor sem változna számottevően, sőt hamarosan újra lecsökkenne, mivel a melegebb óceánok felett képződő páradús levegő még több csapadékot szállítana az Antarktiszra, ahol az megreked.

 

 

=== Hetedik szakasz ===