Főmenü megnyitása

Módosítások

a
→‎Történelem: 1 link korr. + 1 redundáns link megszüntetve
 
== Történelem ==
[[Magnus Gösta Mittag-Leffler]] ötlete alapján [[1887]]-ben versenyt írtak ki [[II. Oszkár svéd király]] [[1889]]-ben esedékes hatvanadik születésnapja alkalmából egy matematika tárgyú cikk megírására. [[Karl Weierstrass]] javaslata alapján a kidolgozandó témát négy addig megoldatlan, jelentős probléma közül kellett kiválasztani, ezek egyike a Naprendszer stabilitásának problémája volt. A verseny díja egy aranyérem és 2500 [[svéd korona]] volt, amit a francia matematikus [[Henri Poincaré]] nyert el dolgozatával. Ebben a dolgozatban bebizonyította, hogy a [[háromtestproblémaháromtest-probléma]], vagyis a három kicsiny, egymás gravitációs terében mozgó test leírására szolgáló egyenletrendszer nem integrálható, a három test mozgása nemperiodikus pályákhoz vezethet.
 
Azonban Poincaré eredménye nagyrészt feledésbe merült, csak [[Neumann János]], [[George David Birkhoff]] és [[Eberhard Frederich Ferdinand Hopf]] [[ergodelmélet]]i és [[statisztikus mechanika]]i munkáiban élt tovább. Az [[ergodelmélet]] a [[statisztikus mechanika]] alapfeltevését támasztja alá, nevezetesen, hogy egy egyensúlyi rendszer azonos valószínűséggel tartózkodik minden lehetséges (mikro)állapotában.
 
A [[második világháború]] alatt a rádió és a [[radar]] nemlineáris áramköreinek leírására használt differenciálegyenletek vizsgálata során [[Dame Mary Cartwright]] és [[John Edensor Littlewood]] kaotikus viselkedést találtak. Az [[1960]]-as évek közepére [[Andrej Nyikolajevics Kolmogorov]], [[Vlagyimir Arnold]] és [[Jürgen Moser]] megalkotta a [[Kolmogorov–Arnold–Moser-tétel]]t (KAM-tételt), amely konzervatív rendszerek esetében mutatja meg a kaotikus viselkedés feltételeit. Lassan világossá vált, hogy az addig uralkodó [[lineáris modell]]ek nem tudnak megmagyarázni bizonyos bonyolult viselkedésfajtákat még viszonylag egyszerű rendszerek esetében sem.
42 267

szerkesztés