Wikipédia

„Pjotr Nyikolajevics Vrangel” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Charlik (vitalap | szerkesztései)
30 szerkesztés
Zöldbetűk elleni intervenció Szovjet-Oroszországban
4. sor:
| kép = Pyotr Wrangel, portrait medium.jpg
| képaláírás = Pjotr Nyikolajevics Vrangel
| Beceneve = Fekete„Fekete báróBáró”
| születéshelye = [[ZarasaiZaraszaj|Novoalekszandrovszk]], [[Orosz Birodalom]]
| Elhunyt = [[Brüsszel]], [[Belgium]]
| nemzetisége = [[Oroszok|orosz]]
| fegyvernem =
| szolgálatiidő =
| rang = [[Rendfokozat#Tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) és marsallok|Tábornok]]
| rang = [[tábornok]]
| Egysége(i) =
| csatái = [[orosz-japánorosz–japán háború]]<br />[[első világháború]]<br />[[Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban|orosz polgárháború]]
| kitüntetései =
| rokonai =
| Polgári foglalkozása = }}
 
'''Pjotr Nyikolajevics Vrangel''' báró ([[Zaraszaj|Novoalekszandrovszk]], [[1878]]. [[augusztus 27.]]. - [[Brüsszel]], [[1928]]. [[április 25.]].) az orosz cári hadsereg tisztje, az [[első világháború]] után pedig az ellenforradalmi erők parancsnoka volt. Katonai pályafutását közlegényként kezdte és szolgálata során részt vett többek között az [[orosz–japán háború]]ban és az [[első világháború]]ban is. Az októberi forradalmat követően fokozatosan az ellenforradalmi fehér hadsereg vezéregyénisége lett. A végül teljes túlerőbe kerülő [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] elölelől seregeit sikeresen török területre evakuálta. Az ezt követő külföldi emigrációja során az orosz monarchista államrendszer visszaállításán fáradozott.
 
== Élete ==
Pjotr Nyikolajevics Vrangel 1878. augusztus 27-én született [[ZarasaiZaraszaj|Novoalekszandrovszk]]ban, egy svéd eredetű [[Balti országok|balti]] család gyermekeként. Tanulmányai befejezése után közkatonaként belépett egy lovasezredbe, majd frontszolgálatot látott el az [[orosz–japán háború]] során egy transzbajkáli [[kozákok|kozák]] egységben. 1910-ben elvégezte a vezérkari akadémiát és az [[első világháború]] során egy lovas hadtest vezetésével bízták meg. Az 1917-es eseményekben nem játszott jelentős szerepet, de az [[1917-es októberi orosz forradalom|októberi forradalmat]] követően a [[krím]]i térségbe távozott, ahol a helyi [[bolsevizmusLeninizmus|bolsevikok]] letartóztatták és majdnem kivégezték.<ref name="Életrajza">{{cite web|url=http://www.answers.com/topic/pyotr-nikolayevich-wrangel|title=Gale Encyclopedia of Russian History: Peter Nikolayevich Wrangel|language=angol|accessdate=2012-08-29}}</ref>
 
1918 augusztusában belépett a [[Mihail Alekszejev]] tábornok által vezetett antibolsevista önkéntes seregbe és [[Anton Ivanovics Gyenyikin]] alatt a kaukázusi hadsereg élére került. Ez főként kozákokból állt. Ebben a szerepkörben sikeres offenzívát vezetett a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] ellen a [[Volga|Volgánál]], 1919 júliusában pedig elfoglalta [[Volgográd|Caricin]]t. Időközben a kapcsolata véglegesen megromlott az általa (a származása miatt) lenézett Gyenyikinnel. 1919 őszén, a moszkvai offenzíva stratégiáját illetően vad vita tört ki köztük és Vrangelt összeesküvéssel vádolták meg. Leszerelése után száműzetésbe vonult, amelyet [[Konstantinápoly]]ban töltött.<ref name="Életrajza" />
 
Gyenyikin erőfeszítéseinek meghiúsulása után Vrangelt visszahívták és számos rangidős tábornok támogatásának köszönhetően 1920 márciusában kinevezték a fehér hadsereg dél-oroszországi erőinek élére. Ezzel átvette az ellenfele beosztását. Politikai vezetőként nem tűrt ellentmondást. A [[liberalizmus|liberálisokkal]] szemben bizalmatlan volt és mindvégig meggyőződéses [[monarchia|monarchista]] maradt. Ez utóbbi ellenére - ha megkésve is - a lakosság támogatásának elnyerése érdekében radikális földreformmal próbálkozott. Ezzel egyben megpróbálta az [[antant]] támogatását is visszaszerezni.<ref name="Életrajza" />
 
Parancsnokként a keménykezű vezetés híve volt és sikeresen újjászervezte a hadsereget, amelyet [[Orosz Hadsereg]]nek nevezett el. Egy parancsnokságot illető vita azonban lehetetlenné tette a [[Józef Piłsudski]]val való szövetségét. Bár 1920 nyarán még sikereket könyvelhetett el, októberben a bolsevikok fegyverszünetet kötöttek [[Lengyelország]]gal. Az így felszabaduló erők lehetővé tették a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] számára, hogy az immár fölényben lévő erőit a déli területekre koncentrálhassa és Vrangel hadseregét visszaszorítsa a krími térségbe.<ref name="Életrajza" />
 
1920 novemberében Vrangel figyelemre méltóan szervezett és rendezett evakuálást hajtott végre, amelynek eredményeként (a segéderőkkel együtt) 150 000 fő jutott el az [[antant]] irányítása alatt álló török területekre. A brit közigazgatás hozzáállása azonban végül a csapatok szétszóródásához vezetett. Ennek ellenére a közös tapasztalatok, az antanttal szembeni neheztelés és a Vrangel által 1924-ben alapított [[Orosz Összkatonai Unió]] segített az egységesség megőrzésében. Az Unió segítségével Vrangel anyagi és szociális támogatást szeretett volna nyújtani a katonái számára, hogy megőrizze harckészültségüket és hűségüket mialatt a monarchistákat és a köztársaságpártiakat egyesíti. 1924-ben elismerte [[Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1856–1929)|Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg]] trónigényét. 1928. április 25-én hunyt el [[Brüsszel]]ben. Halála időpontjában ő és társai terrorista szervezetek megalkotásán fáradoztak, amelyeket a [[Szovjetunió]]ba küldtek volna. Gyermekei szerint halálát az okozta, hogy a szovjet titkosrendőrség megmérgezte. Földi maradványait végül a [[belgrád]]i [[Szentháromság-templom (Belgrád)|Szentháromság-templomban]] helyezték örök nyugalomra.<ref name="Életrajza" />
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pjotr_Nyikolajevics_Vrangel”