„Yes (együttes)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
79. sor:
=== A feloszlásig (1977–1981) ===
Az együttes megkezdte munkálatait egy új albumon. Jelentős mennyiségű tárgyalás után [[Rick Wakeman|Wakeman]] ismét csatlakozott az együtteshez stúdiózenészként. [[Patrick Moraz|Moraz]] úgy érezte, hogy a zenei anyag nagy részéért őt illeti a tisztesség. [[Steve Howe|Howe]] is azt állította, hogy „megpróbáltak annyit kivenni Patrick munkáiból, amennyit csak lehetséges volt”, így végül úgy jelent meg, mintha csak a kezdetiidőszakban lett volna jelen a felvételeken. Végül Moraz a köszönetnyilvánító lista tetején kötött ki. Mindenesetre, miután az anyag jó benyomással volt Wakeman-re, ismét a Yes teljes értékű tagja lett. A 15 perces ''[[Awaken]]''t leszámítva a kiadott album, a ''[[Going for the One]]'' nagyrészt rövidebb dalokból állt, példa erre az [[1977]]-ben kislemezen is kiadott ''[[Wonderous Stories]]''. A ''[[The Yes Album]]'' óta ez volt az első kiadvány, melynek borítóját nem [[Roger Dean]] készítette. A teljesen más stílusú külsőt a [[Hipgnosis]] cég tervezte, aminek referenciái közt szerepel a ''[[The Dark Side of the Moon]]'' kivitelezése is. A ''Going for the One'' és a rá következő, [[1978]]-as ''[[Tormato]]'' – amin ugyancsak a klasszikus felállás játszott – sikeres volt a [[punk rock]] ezen években tetőző népszerűségének dacára. Ebben a korszakban a zenei sajtó gyakran illette kritikával a Yest, mint a – szerintük – túlzásokba eső és felfuvalkodott progresszív rock egyik képviselőjét. Ennek ismeretében ironikus, hogy a Yes a korszak legtöbb populáris együttesét túlélte.
A ''Tormato'' is ellentétes érzelmeket váltott ki: sokan gyengének tartották, mások a védelmére keltek, mondván, hogy ez a logikus fejlődés a sokkal [[pop]]osabb ''Going for the One''-ból. A „klasszikus” hangzás hívei leginkább a záró számmal, a lendületes, [[jazz]]es ''[[On the Silent Wings of Freedom]]''-mal voltak megelégedve. A tagok maguk is elmondták, hogy bizonytalanok voltak akkoriban: a progresszív rock hanyatlott, az új, egyszerűbb stílusok ([[disco]], punk rock) pedig vonzották a hallgatókat; gondolkoztak azon, hogy váltsanak-e, ezzel ismét tömegeket állítva maguk mellé, vagy sem. A lemez második száma, a ''[[Don't Kill the Whale]]'' a Yes első, az akkori problémákról szóló üzenetet hordozó száma: arra szólítja fel az embereket, hogy hagyjanak fel a [[bálna]]vadászattal. A lemez külső megjelenése is sokat változott elődeihez képest: sokak számára nem tűnt méltónak a Yeshez. A lemezt illető rengeteg kritika ellenére sikeres koncertturnét rendeztek 1978 és [[1979]] folyamán.
| |||