Antiokhosz Makedónia Róma általi meggyengítését arra próbálta kihasználni, hogy Európában terjeszkedjen. Még az egyiptomi harcok lezárulta előtt, [[I. e. 196|Kr. e. 196]]-ban megindult Thrakia ellen, amintamit [[I. e. 194|Kr. e. 194]]-re teljesen meg is hódított, holott már Kr. e. 196-ban felszólította egy római követség [[Lüszimakheia]] városában a kivonulásra. Tetézte a bajt, hogy [[I. e. 195|Kr. e. 195]]-ben még a [[Karthágó|Karthagóból]] menekülő [[Hannibal]]t is befogadta, aki [[Itália]] mihamarabbi megtámadására ösztökélte, hogy kihasználhassa a rómaiak lekötöttségét a [[Pó]] vidékén élő [[kelták]]kal.
Óriásira növő hatalmától félve Róma és szövetségesei, RhodoszRodosz és Pergamon, valamint az [[akháj liga]] számára [[Kr. e. 192]]-ben telt be a pohár, amikor az [[aitól szövetség]] fővezérévé tette meg Antiokhoszt, akit behívott [[Hellasz]]ba. A kitörő háborúban V. Philipposz is hajdani szövetségese mellé állt. A [[Manius Acilius Glabrio]] vezette rómaiak a [[I. e. 191|Kr. e. 191]]-es [[thermopülai csata (Kr. e. 191)|thermopülai diadalukkal]] hamarosan kiűzték a keleti erőket Európából, a rhodosziak pedig két összecsapásban megsemmisítették Antiokhosz flottáját ([[eurümedóni csata|eurümedóni]] és [[müónesszoszi csata]]). A király békét kért, ám a kemény feltételek hallatán inkább a küzdelem folytatása mellett döntött. [[I. e. 190|Kr. e. 190]]-ben [[Lucius Cornelius Scipio Asiaticus (Kr. e. 190)|Lucius Cornelius Scipio]] és [[legatus]]ai [[Publius Cornelius Scipio Africanus]] – Lucius fivére, Hannibal legyőzője – és [[Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 192)|Cnaeus Domitius Ahenobarbus]] vezetésével a [[magnésziai csata|magnésziai csatában]] döntő vereséget mértek a számszerű fölényben levő szeleukida hadseregre.
