„MiG–25” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox: dupla dimenziók ki, link |
|||
11. sor:
| darab = 1190 db
| személyzet = 1 fő
| hossz = 19,75
| fesztáv = 14,01
| magasság = 6,10
| szárnyfelület = 61,40
| szerkezeti tömeg = 20
| üzemanyag kg = 17 000
| tömeg üzemanyaggal = 37
| maximális felszállótömeg = 41
| hajtómű = 2 db [[Tumanszkij]] [[R–15B–300]] [[utánégető]]s [[gázturbinás sugárhajtómű]]
| tolóerő = 2×73,5 kN<br />2×101 kN utánégetővel
| maximális sebesség = 2,83 [[Mach-szám|Mach]] (3000 km/h) nagy magasságban rövid időre, függesztmények nélkül 3,2
| hatósugár = 1730 km
| legnagyobb repülési magasság = 20
| emelkedőképesség = 240 m/s
| szárny felületi terhelése = 598 kg/m²
31. sor:
| katapultülés = KM–1, K–36
| háromnézeti rajz = Foxbt d1.gif
| háromnézeti rajz aláírása = A MiG–25 háromnézeti rajza
| szprof = CAGI SZR–12SZ
| llraketa = [[R–40]], [[R–60]]
| lfraketa = [[H–58]]
}}
A Mikojan–Gurjevics '''MiG–25''' ''(Микоян–Гуревич МиГ–25)'' két hajtóműves, [[Harmadik generációs vadászrepülőgép|harmadik generációs]], nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép, melyet a [[Szovjetunió]]ban a [[RSZK MiG|Mikojan tervezőirodában]] (OKB–155) fejlesztettek ki, elsősorban az [[SR–71 Blackbird]] stratégiai felderítő és a sorozatgyártásra nem került [[XB–70 Valkyrie]] [[szuperszonikus]] nehézbombázó repülőgépek elfogására. A szovjet légvédelemben a [[Szu–15]] és a [[Tu–128]] elfogó vadászrepülőgépeket váltotta le. A világ egyik leggyorsabb vadászrepülőgépe, sebességét a [[sárkány (repülés)|sárkányszerkezet]] felmelegedése és hajtóműveinek nagy sebességnél történő gyors elhasználódása miatt korlátozták 2,83 [[Mach-szám|Machra]], de ezt a korlátot néha átlépték. Mivel repülési magassága is rendkívül nagy volt, felderítő, később légvédelem elleni változatát is kifejlesztették. A viszonylag drága és bonyolultan üzemeltethető repülőgépnek a [[Varsói Szerződés]] országai közül csak a [[Bolgár Légierő]] alkalmazta négy felderítő példányát, de több fejlődő országba, így [[Líbia|Líbiába]], [[Irak]]ba, [[Algéria|Algériába]], [[Szíria|Szíriába]] és [[India|Indiába]] is exportálták. Későbbi gyártású példányai még szolgálatban állnak, az elfogóvadászokat a Szovjetunióban [[Szu–27]] és a MiG–25 továbbfejlesztett változatával, a [[MiG–31]] repülőgéppel váltották le. A repülőgép teljesítménye és szerkezeti kialakítása nagy hatással volt az amerikai konstruktőrökre és katonai döntéshozókra az [[F–15 Eagle]] tervezése idején.
Az [[öbölháború]]ban az [[Iraki légierő]] egyetlen légi győzelmét egy MiG–25 érte el, mely a háború első éjszakáján lőtt le egy amerikai [[F/A–18 Hornet]] vadászbombázót, valószínűleg [[R–40]] rakétával.<ref>[http://www.acig.org/forum/viewtopic.php?t=1076 IIPGW – 1991: Lt.Cdr. Michael Speicher Case]</ref> Egy másik iraki gép [[2002]] decemberében lelőtt egy amerikai [[RQ–1 Predator]] pilóta nélküli repülőgépet.
| |||