A '''Magyar Nyugati Vasút''' '''(MNyV)''' egykor közös magyar–osztrák vasúttársaság volt, melynek 90 évi időtartamra szóló engedélyét az [[1869]]. évi V. törvénycikk tartalmazta. A magyar vonalaknakvonalak építésére mérföldenként {{szám|36400}} [[Osztrák-magyar forint|forint]]ot biztosítottak, [[Stájerország]] 5%-ot biztosított 719 800 forint építési tőke után mérföldenként. A különböző vonalváltozások, továbbá a [[graz]]i pályaudvar költséges építése pénzügyi zavarokat idéztek elő, ehhez járult később a [[győr]]i, [[székesfehérvár]]i stb. közös pályaudvarok költsége is. Ezek fedezése végett [[Stájerország]] az építési tőkét mérföldenként 728 000 forintra emelte föl, továbbá 3 276 400 forintra újabb elsőbbségeket adtak el. Amikor a magyar kormány az [[1875]]. évi XLI. törvénycikk és az [[1876]]. évi XI. törvénycikk alapján meghatalmazást nyert a vasutak segélyezésére, a '''Magyar Nyugati Vasút''' 571 000 forintot kapott, melyhez az osztrák kormány azzal járult, hogy a [[stájerország]]i vonalak tiszta jövedelmét 332 000 forint erejéig biztosította. Ennek ellenére [[1885]]-ben 373 510 forint függő adóssága volt a társaságnak és ennek fedezésére a szelvények értékét kellett csökkenteni 1 forint 25 [[krajcár]]ral, sőt az újabb beruházások érdekében az [[1874]]. évi kölcsönt megnövelték. Végül [[1888]] augusztus 19-én mindkét kormány lefoglalta a vasutat, majd [[1889]]. január 1-jétől az [[1889]]. évi XIV. törvénycikk értelmében a magyar állam vasúti hálózatához csatolták.
