„Kék bársony” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamoaBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: interwikik eltávolítása (Wikidata)
Duddits (vitalap | szerkesztései)
27. sor:
== Cselekmény ==
{{cselekmény}}
Jeffrey Beaumont ([[Kyle MacLachlan]]) hazatér Lumbertonba, egy fakitermelő kisvárosba Oak Lake College főiskolából apja ([[Jack Harvey]]) közel halálos szélhűdése miatt. Miközben sétál haza a kórházból, átvág egy üres telken, ahol egy levágott fület talál. A talált testrészt azután elviszi a John Williams ([[George Dickerson]]) nyomozóhoz a rendőrségre, majd később otthonában keresi fel a nyomozás után érdeklődve a rendőrt. John nem adhat neki részletesebb felvilágosítást, távoztában viszont találkozik a rendőr lányával, Sandyvel ([[Laura Dern]]). Ő említi Jeffreynek, hogy tud a nyomozásról, illetve egy gyanús énekesnőről, Dorothy Vallensről ([[Isabella Rossellini]]), aki érintett lehet az ügyben. Növekvő kíváncsisága miatt a fiú elhatározza, hogy körbenéz a nő lakásában. CsótányírónakCsótányírtónak kiadva magát, be is jut a nő konyhájába, Sandy azonban nem tudja elterelni a lakás tulajdonosának figyelmét, mert egy harsány sárga zakót viselő férfi is akkor érkezik a nő lakásához, amikor ő. A főszereplő viszont talált és ellopott egy kulcsot a konyhában.
 
A két fiatal ezután elment a mulatóba, ahol Dorothy fellépett, majd gyorsan távoztak is, hogy Jeffrey be tudjon osonni a lakásba, és alaposabban körbe tudjon nézni. Bár a lány a kocsiban leadja az előre megbeszélt figyelmeztető jelzést, a fiú azt egy wc lehúzása miatt nem hallja meg, így a lakásban van, amikor a nő hazaér. Jeffrey egy gardróbszekrény bújik el, a nő azonban meghallja a neszt és egy késsel fenyegeti meg. Dorothy levetkőzteti és faggatja a fiatal férfit, akit szatírnak gondol. A felizgult nő ezután [[orális szex]]et kezd el Jeffreyn, az aktust azonban hirtelen kopogás szakítja meg. A fiú ismét a szekrénybe bújik, ahol szemtanúja lesz Frank Booth (Dennis Hopper) és Dorothy bizarr szexuális együttlétének, ahol a férfi valamilyen ismeretlen gázt szív (talán kéjgázt<ref>"Flesh and Fantasy" ''New York Magazine'', Sep 29, 1986, p 85</ref>, de a 2002-es különleges kiadás DVD verziójában Hopper azt állítja, hogy amil-nitrit volt), többször megüti a nőt, verbálisan megalázza, majd látszólag megerőszakolja. Frank ekkor távozik, az előmerészkedő fiút Dorothy ismét megpróbálja elcsábítani, azt követelve, hogy üsse meg őt. Miután Jeffrey ezt nem teszi meg, a nő elveszti a szexuális érdeklődését. Amikor a fiú távozna, a nő arra kéri, hogy maradjon. Jeffrey távozik, de még benéz az ágy alá, ahol a nő rejtegetett valamit és megtalálja a családja fényképét és egy házassági levelet. Egy korábban kihallgatott telefonbeszélgetés és a látottak alapján már tudja, hogy Frank rabolta el Dorothy férjét és fiát.
105. sor:
''[[Ronnie Rocket]]'' című forgatókönyvét, de nem akarta megcsinálni. Megkérdezte a rendezőt, hogy van-e más forgatókönyve is, de csak ötletei voltak. "Mondtam neki, hogy mindig szerettem volna belopózni egy lány szobájába, hogy éjszaka nézhessem, és esetleg valamikor lássak valamit, ami egy rejtélyes gyilkosságra utalna. Rothnak tetszett az ötlet és kérte, hogy írjam le. Hazamentem és eszembe jutott a fül a mezőn."<ref name="cineaste"/><ref name="Peary">{{cite book | title = Cult Movies 3 | first = Danny | last = Peary | year = 1988 | publisher = Simon & Schuster Inc. | location = New York | pages = 38–42 | isbn = 0-671-64810-1}}</ref>
 
Lynch és Roth bemutatta a szkriptet a [[Warner Bros.]]-nak, akiket érdekelt a projekt. Lynch végül két évet töltött két vázlat megírásával, amik elmondása szerint nem sikerültek túl jól. A probléma az volt, mondta Lynch, hogy "bár benne volt minden feszültség benne volt a filmben, de semmi más. Egy csomó dolog nem volt benne. Így aztán egy időre leraktam[ a projektet]."<ref name="rodley"/>
 
A gyártás 1984 augusztusára volt meghirdetve. Lynch írt még két forgatókönyvet mire elégedett lett az eredménnyel.<ref name = "Blue Velvet"/> A feltételek ideálisak voltak Lynch filmjéhez: megállapodott [[Dino De Laurentiis|Dino De Laurentiisszel]], hogy teljes alkotói szabadságot kap, azzal a feltétellel, hogy a művész egy mindössze 6 millió dolláros költéségvetéssel elkészíti a filmet.<ref name = "Blue Velvet"/> Az egyezség azt jelentette, hogy a ''Kék bársony'' volt a legkisebb film De Laurentiis büdzséjében.<ref name = "Blue Velvet"/> Következésképpen Lynch jobbára felügyelet nélkül forgathatott.<ref name = "Blue Velvet"/> "A ''Dűne'' [bukása] után olyan mélyen voltam, hogy onnan csak feljebb volt! Úgyhogy eufóriában voltam. És amikor ilyen érzésekkel dolgozol, akkor kockáztathatsz. Kísérletezhetsz."<ref name="rodley"/> Mivel az anyag teljesen más volt, mint bármi amit mainstreamnek gondoltak abban az időben, Laurentiisnek saját kiadót kellett alapítania a terjesztéshez.<ref>{{cite web |title=Blue Velvet - David Lynch | url=http://www.lynchnet.com/bv/ | accessdate=2007-06-11 | publisher=[http://www.lynchnet.com LynchNet]}}</ref>
112. sor:
[[Image:Lumbertonbv.jpg|thumb|left|230px|A ''Kék bársony'' színhelyéhez, Lumbertonnak részben Lynch saját szülővárosa, a washingtoni Spokane adta az ihletet.<ref name = "Blue Velvet"/>]]
 
A jelenet, amiben Dorothy meztelenül jelenik meg, Lynch egy saját gyerekkori élményén alapul, amikor fivérével láttak egy meztelen nőt gyalogolni egy környékbeli utcában, éjszaka. Az esemény olyan traumát okozott a fiatal Lynchben, hogy elsírta magát, és sosem felejtette el.<ref>{{cite news | last=Ebert | first=Roger | title=Biting into ''Blue Velvet'' | publisher=[[Chicago Sun-Times]] | date=1986-10-02 | url=http://rogerebert.suntimes.com/apps/pbcs.dll/article?AID=/19861002/PEOPLE/41216001/1023 | accessdate=2007-02-16 }}</ref> A ''Kék bársony'' forgatása 1986. február 10-én kezdődött el. A filmet az észak-karolinai Wilmingtonban forgatták, a helyi [[EUE/Screen Gems]] stúdióban. A város adta a külső jelenetek helyszíneit is. A megerőszakolt és meggyötört Dorothy jelenetének felvétele különösen nehéznek bizonyult, miután Rossellini és Lynch határozott kérése ellenére több városlakó érkezett a helyszínre piknik kosarakkal és pokrócokkal, hogy megtekintsék a felvételt. Ennek ellenére folytatták a filmezést, majd miután Lynch elkiáltotta, hogy "Ennyi!", a helyiek távoztak. A rendőrség ezután megtiltotta a forgatást Wilmington nyilvános helyein.<ref>{{cite book | title=Some of Me | first=Isabella | last=Rossellini | year=1997 | publisher=Random House | location=New York | isbn=0-679-452524}}</ref>
 
Lynch eredeti vágása nagyjából négy órás volt, szerződés szerint azonban egy két órás mozit kellett De Laurentiisnek szállítania, így sok kis mellékcselekmény és karakterjelenet kimaradt a végleges filmből.<ref>''Blue Velvet''; a two-part search for the films deleted scenes at [http://www.dvdtalk.com/dvdsavant/s87velvet1.htmlHe DVD Talk]; Retrieved July 24, 2007.</ref> Az [[MPAA]] kérésére szintén ki kellett vágni részeket. Például amikor Frank felpofozza Dorothyt az első megerőszakolása után eredetileg látható volt, ahogy Frank megüti a nőt. Ehelyett a végső filmben ezalatt Jeffreyt látjuk a gardróbban, az ő arcrángásából lehet csak következtetni az eseményre. Lynch úgy gondolta, hogy ez a változtatás csak még nyugtalanítóbbá tette a jelenetet. Lynch egy 2011. januári 18-i rádió interjúban elmondta, hogy előkerültek a törölt jelenetek, és várhatóan egy későbbi kiadásba bekerülnek.<ref>{{cite web |title=BLUE VELVET Blu-Ray To Include Newly Redisocvered Deleted Footage | url=http://www.filmbuffonline.com/FBOLNewsreel/wordpress/2011/01/24/blue-velvet-blu-ray-to-include-deleted-scenes/ | accessdate=2011-01-24 | publisher=http://www.filmbuffonline.com Film Buff Online}}</ref>
119. sor:
 
==Filmzene==
A ''Kék bársony'' zenéjéért [[Angelo Badalamenti]] volt a felelős. Badalamenti egy pillantásnyi szerepet is kap, mint a [[zongorista]] a bárban, ahol Dorothy fellép. A filmzene rengeteg régi, klasszikus pop dalt tartalmaz, úgy mint [[Bobby Vinton]] "Blue Velvet" című száma és [[Roy Orbison]] "[[In Dreams]]"-e, emellett egy [[Shostakovich]] által inspirált, zenekari hangszerelésőhangszerelésű művet is. A forgatás alatt Lynch hangszórókat vitt a helyszínekre és az utcákra és Shostakovich-t játszatott rajtuk, hogy átadja a hangulatot, amit el akart érni a filmmel.<ref name="Blue Velvet">''Mysteries of Love: The Making of Blue Velvet'', ''Blue Velvet'' Special Edition DVD documentary, [2002]</ref> A mű direkt részeket tartalmaz Shostakovich's ''15. Szimfóniájából'', amit Lynch hallgatott a forgatókönyv írásakor.<ref>''Blue Velvet'' film score at [http://www.thecityofabsurdity.com/bluevelvet/bvsound.html The City of Absurity]; Retrieved June 24, 2007</ref>
 
''[[Entertainment Weekly]]'' a ''Kék bársony'' zenéjét a ''100 Legjobb Filmzene'' listáján a 100.-ként tüntette fel. Lynch ekkor dolgozott együtt először a zeneszerző [[Angelo Badalamenti]]vel, és azt kérte, hogy "olyan, mint Shostakovich, legyen nagyon orosz, de legyen gyönyörű, mégis sötét és egy kicsit ijesztő."<ref>{{cite journal |last=Chion |first=Michael |year=1995 | title = | journal=British Film Institute, London |pages=89}}</ref> Badalamenti sikere a ''Kék bársonnyal'' oda vezetett, hogy az ''[[Inland Empire (film)|Inland Empire-ig]]'' minden Lynch filmnek ő szerezte a zenéjét. A zenei csapat tagjaként segített még [[Alan Splet]] hangmérnök, aki az 1979-es '[[The Black Stallion]]ért'' Oscar-díjat kapott és az 1983-as ''[[Never Cry Wolf]]ért'' is jelölték.<ref name="oscars1">{{cite web | title=Alan Splet | publisher=Academy of Motion Picture Arts and Sciences | date=1979, 1983 | url=http://awardsdatabase.oscars.org/ampas_awards/DisplayMain.jsp?curTime=1210406541935 | accessdate=2008-03-31}}</ref>