A Dvaita iskolát Madhvácsárja alapította. Tatvavádá néven is ismert, ami azt jelenti, hogy a valóság filozófiája. Teljes mértékben azonosítja Istent a BráhmannalBrahmannal és Visnuval felváltva, vagy annak számos inkarnációjával, mint például [[Krisna]], [[Naraszimha]], Srínivásza stb. A BráhmanraBrahmanra, az összes egyéni lélekre (dzsivátman) és az [[anyag]]ra úgy tekint, hogy azok végtelen és kölcsönösen különálló létezők. Ez az iskola szintén szorgalmazza a [[Bhakti]]t, mint a szattvikus megszabadulás útját, ahol a gyűlölet (Dvésa, szó szerint: "kettősség") és az érzéketlenség az Úr felé a végtelen [[pokol]]hoz vezet és az örök rabszolgasághoz. A felszabadulás a maximális öröm vagy [[szenvedés]] állapotát jelenti, amellyel az egyéni lelkeket jutalmazzák (a szádhanájuk végén), a lelkek jóhoz és rosszhoz való eredendő viszonyulása alapján. Visnu felmérhetetlen ereje az okozója az univerzum létezésének, és az anyag vagy prakriti megjelenésének. A Dvaita iskola azt is kimondja, hogy minden cselekedetet az Úr hajt végre, aki minden lelket energiával tölt el, és az eredménnyel a lelkeket jutalmazza, de önmaga a legkevésbé sincs az eredmények hatása alatt.
