„Marcus Porcius Cato Minor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Legobot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 36 interwiki link migrálva a Wikidata d:q193506 adatába
10. sor:
Élénk közéleti tevékenysége során mindig ellenzéki magatartást tanúsított a hatalomért küzdő pártokkal és az egyeduralomra törő politikusokkal szemben. Soha nem kötött kompromisszumokat és semmilyen módon nem hagyta megvesztegetni magát. Ez nemcsak legendássá vált személyes becsületességének, hanem szilárd, de anakronisztikus politikai meggyőződésének is kifejezése volt. Az ifjabbik Cato (Cato minor) ugyanis – nagy ősének példáját követve – az alkotmányos köztársasági rendszernek, a [[senatus]] és a váltakozva hivatalba választott tisztviselők kormányzatának, a római vezető réteg "hagyományos" erkölcsi szilárdságának eltökélt híve volt egy olyan korszakban, amikor már nyilvánvalóvá vált az oligarchikus vezetés csődje és a birodalom kormányzatának a katonai diktatúra irányába való elkerülhetetlen fejlődése.
 
Kérlelhetetlenül dacos magatartása és rigorózus erkölcsi felfogása nagy tekintélyt biztosított ugyan számára, de végeredményben egyetlen párt gyakorlati tevékenységének sem kedvezett, mert inkább absztrakt elveket, mintsem a hajlékonyságot követelő reálpolitika céljait szolgálta. Amíg az alkotmányos eljárásokat formálisan még tiszteletben tartották, addig sikerrel lépett fel minden visszásság ellen és kíméletlenül védelmezte a senatus tekintélyét. Ő volt például, aki a leghatározottabban követeltkövetelte a [[Lucius Sergius Catilina|Catilina]]-féle összeesküvés szervezőinek kivégzését.
 
Mindaddig szembeszállt [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeiussal]] és [[Caius Iulius Caesar|Caesarral]] amíg a [[triumvirátus]] tehetetlenségre nem kárhoztatta. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] és [[Caius Iulius Caesar|Caesar]] nyílt összeütközésekor a senatus védelmezőjeként Pompeiust kezdte támogatni, a polgárháborúban az ő táborában harcolt. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] veresége után Afrikában csatlakozott a pompeianus erőkhöz, de a fővezérséget nem vállalta, hanem [[Utica]] város parancsnokságával megelégedve igazságosan végezte feladatát. [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] győzelme után öngyilkos lett.