„Cikkjelölt:Homokozó” változatai közötti eltérés

Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni.<ref> http://www.origo.hu/tudomany/elet/20000125szuperhosok.html</ref>

 

A medveállatkák kibírják a fagyást. A fagyás azért veszélyes, mert a testben lévő vízmolekulák kikristályosodnak, és a hegyes jégkristályok szétroncsolják a szerveket. De a medveállatkák testében olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát. Így a lassan képződő hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály keletkezik, melyek már nem képesek szétroncsolni a sejteket.

 

A medveállatkákkal nagyon sok kísérletet végeztek, hogy megfigyeljék ellenállóképességüket. 100°C-os levegőn 6 óráig is kibírják, 151°C-os forró levegőn néhány percig. 20 hónapig életben maradnak -200°C-ra lefagyasztva, és néhány percig kibírják -272 °C-on, amely megközelíti az [[Abszolút nulla fok|abszolút nulla fokot]].<ref>Ramel, G.: The Water Bears (Phylum Tardigrada), 2005. november 11</ref> Folyékony nitrogénben (-196°C), és folyékony héliumban (-270°C) sem pusztulnak el. Elviselik, ha 15 perc alatt -190°C-ról +151°C-ra melegítik őket. Túlélik a forrásban lévő vízben, és a forrásban lévő alkoholban való fürdetést.<ref>http://www.biodiversityexplorer.org/metazoa/tardigrades/</ref>

 

Raul M. May, a [[Párizsi Egyetem]] dolgozója mutatta be, hogy az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad röntgensugárzást.<ref> http://tardigrade.askdefine.com/</ref> (Az emberi szervezet 500 rad sugárzás hatására halálos sérüléseket szenved.)

Túlélik a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét, a gamma-sugárzást, és a rendkívül erős elektromágneses sugárzást is. Túlélik az elektronmikroszkópos elektronbombázást is.

 

Rendkívül jól bírják a nagyon magas és a nagyon alacsony nyomást. A földi légköri nyomás 300-szorosát, a tenger legmélyebb pontján lévő nyomás 6-szorosát képesek elviselni. [[Vákuum|Vákuumban]], vagyis légüres térben, teljes oxigénhiányban 7 hónapig is életben maradnak.

 

2007. szeptemberében az Európai Űrhivatal a svéd Kristianstadti Egyetem vezetésével Kazahsztánból két fajhoz tartozó medveállatkát, a ''Richtersius coronifer''-t és a ''Milnesium tardigradum''-ot lőtte fel a világűrbe az orosz Foton M3-as űrszondán. A medveállatkák a kriptobiózis állapotában voltak. Az űrszonda 270 km magasan keringett a Föld körül 10 napig. Amikor visszajött, a kutatók vízbe helyezték a medveállatkákat, hogy feléledjenek. 68%-uk túlélte a szabad világűrbe való kibocsátást bármiféle védőfelszerelés nélkül, és utána még szaporodtak is.<ref> Keim, B.: Invertebrate Astronauts Make Space History, 2008. szeptember 8</ref><ref> Frey, Sándor: Túlélni az űrutazást…. Űrvilág, 2008. szeptember 9. (Hozzáférés: 2008. szeptember 9.)</ref>

 

Egy másik kísérlet alkalmával először 8 napon át vákuumban tartották őket, utána 3 napig szobahőmérsékleten héliumgázban, majd néhány órára lefagyasztották őket -272°C-ra. Feléledtek, amikor újra szobahőmérsékletre kerültek.<ref>http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/102007093</ref>

 

Ellenállnak mérgező gázoknak: [[Metil-bromid|metil-bromidnak]]<ref>http://www.ingentaconnect.com/content/ap/es/2001/00000050/00000001/art02090</ref>, [[Szén-dioxid|szén-dioxidnak]], [[Kén-hidrogén|hidrogén-szulfidnak]]<ref>http://www.pathfinderscience.net/tardigrades/cbackground.cfm</ref> is. Túlélik a savakban, oldószerekben, vegyszerekben való fürdetést.<ref>http://www.baertierchen.de/si_engl.html</ref>