„I. Haakon norvég király” változatai közötti eltérés

[[I. Harald norvég király|I. (Széphajú) Harald]] legfiatalabb fiaként látta meg a napvilágot<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 233. oldal</ref>. Azután született, hogy apja felosztotta az országot utódai között. Angliában [[Athelstan wessexi király]] udvarában élt és ott vette fel a kereszténységet<ref name=land/>. Apja halálakor, [[934]]-ben tért vissza Norvégiába, elűzte féltestvérét, [[I. Erik norvég király|I. Eriket]]<ref name=revai>'''Révai nagy lexikona, IX. kötet''' (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal</ref>, és királlyá választatta magát. Országa javára uralkodott<ref name=revai />. A keresztény Angliából hittérítőket hozott magával, valamint templomokat építettett, de térítési erőfeszítései megbuktak a norvég nemzetségfők ellenálásán<ref name=uralkodok/> és egyes krónikák szerint maga is visszatért pogány hitéhez<ref name=land/>. Nagyobb sikerrel járt az a kezdeményezése, hogy valamennyi partvidéki tartomány adjon hadihajókat a flottájához<ref name=uralkodok/>, ill. hogy a három nagy jogi-közigazgatási egység dolgozza ki a törvénykönyvét<ref name=uralkodok/> és legyőzte a dánokat, akik rendszeresen betörtek [[Jütland]]ba<ref name=land/>. Ám az elűzött [[I. Erik norvég király|Véresbárdú Erik]] fiai, akik valamennyien Dániában kerestek menedéket, dán segítséggel támadásokat indítottak Haakon ellen<ref name=uralkodok/>, és a délnyugat-norvégiai [[Fitjar]] szigetén megölték a királyt<ref name=uralkodok/>. Utóda – fia nem lévén – Véresbárdú Erik egyik fia, [[II. Harald norvég király|SzürkepköppenyesSzürkeköppenyes Harald]] lett.