„Hugo Grotius” változatai közötti eltérés

{{Életrajz infobox

| név = Hugo Grotius

| aláírás =

}}

'''Hugo Grotius''' (eredeti nevén ''Huig de Groot'') ([[Delft]], [[1583]]. [[április 10.]] – [[Rostock]], [[1645]]. [[augusztus 28.]] ) [[németalföld]]i államférfi, [[jogász]], a modern [[nemzetközi jog]] előfutára.

 

== Élete ==

Előkelő családból származott és tizennégy évesen már a leideni egyetem tanítványa volt, ahol a híres [[Joseph Justus Scaliger]] felfigyelt rá. 1598-ban [[Johan van Oldenbarneveld]] magával vitte [[Franciaország]]ba. Ugyanebben az évben nyerte el a doktori oklevelet. [[1607]]-ben kinevezték Holland, Seeland és nyugati Friesland közügyészévé. Nemsokára a tenger szabadságáról és a Batáviai köztársaságról írt könyveket. [[1613]]-ban Angliába küldték rendkívüli követként. Miután innen visszatért, [[Rotterdam]] város jogi képviselője lett. Szabad idejében [[Lucanus]] kiadásán és a holland háború történelmén dolgozott. [[1616]]-ban a holland rendek megbízásából többedmagával Amszterdamba ment a türelmi ediktum elfogadtatása végett, azonban fáradozásai hiábavalók voltak. Móric, a ravasz orániai fejedelem csel és erőszak által annyira megerősítette pártját, hogy [[1618]]-ban Oldenbarneveldet, Grotiust és Hogerbeetset a törvényes formák mellőzésével halálra itélték. Grotiust ugyan felmentették, de élethosszig tartó fogságra és javainak elkobzására itélték. Neje csellel, könyves ládában szabadította ki [[Löwenstein]] várából. Ekkor [[Antwerpen]]en át [[Párizs]]ba menekült, ahol 3000 livre évi járadékot nyert. [[1631]] októberében visszatért Rotterdamba. Hazája olyan hidegen és bizalmatlansággal fogadta, hogy csakhamar eltávozott. Egy ideig [[Hamburg]]ban tartózkodott, végül 1634 májusában a svéd kancellár, [[Axel Gustafsson Oxenstierna]] meghívására [[Frankfurt am Main|Frankfurtba]] távozott, majd a svéd korona követe volt a francia udvarnál. Törekvései a katolikusok és a többi keresztény [[felekezet]]ek egyesítésére gyanúba keverték és emiatt elvesztette Oxenstierna bizalmát. [[1645]]-ben elbocsáttatását kérte és ekkor [[Stockholm]]ba, majd [[Lübeck]]be ment. A vihar azonban [[Danzig]]tól nem messze partra vetette és súlyos betegen ért Rostockba, ahol meghalt.