„I. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

[[II. István szerb király|II. István]] harmadik fiaként született.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref> Trónralépte után először is kiűzte a [[tatárok]]at országából.<ref name=pallas/> [[1253]]-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,<ref name=pallas/> ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adótadó fizetésére kényszerült.<ref name=pallas/> Mikor Mihály bolgár császárt megölték [[1257]]-ben, István bevonult Bulgáriába és [[II. Kálmán bolgár cár|II. Kálmán]] megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.<ref name=pallas/> István [[IV. Béla magyar király]]t támogatta a [[II. Ottokár cseh király]] elleni háborúban<ref name=pallas/> és [[1261]]-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:<ref name=pallas/> ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi [[V. István magyar király]] leányával, Katalinnal<ref name=pallas/> és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.<ref name=pallas/> Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene<ref name=pallas/> és Istvánnak Humba kellett menekülnie,<ref name=pallas/> majd kolostorba lépett,<ref name=pallas/> ahol [[1277]]-ben meg is halt.<ref name=pallas/>