|
A nomád életmód mellett létezik [[félnomád]] és [[Transzhumáló pásztorkodás|transzhumáló]] életmód is. A félnomád népeknél csak a nép egyik része vándorol, míg a másik részük letelepedett földművelést folytat, ennek neve ''integrált nomadizmus''. Ilyen életmódot folytatott például a [[Honfoglalás|honfoglaló]] [[magyarok|magyarság]]. A transzhumálás során ezzel szemben az egész nép letelepedetten él, csak a pásztorok vándorolnak az állatállománnyal, hosszabb időszakokra elhagyva az állandó településeket.
A vándorlás módja szerint tehát sokféle nomadizálás lehetséges a nyitott, horizontálistól a zárt, vertikális, integrált nomadizálásig. Merev kategóriák azonban nincsenek, a nomadizálás jellege a ''mobilitás'' és az élelemtermelés ''típusa'' két változó értékével írható le. E két változó általában kapcsolatban van egymással: a pásztorkodás nagyobb aránya általában nagyobb mobilitást jelent.
Egy további különbségtétel a nomád népek között az, hogy milyen állatokra épül a [[Gazdasági rendszer|gazdaságuk]]. A történelmi [[eurázsiai sztyeppe]]i népek általában nagyállattartó [[lovas nomadizmus|lovasnomádok]] voltak (fő a állat a [[ló]]), míg például a kelet-afrikai nomád népek elsősorban [[szarvasmarha]]-tartásból, az észak-európai [[lappok]] [[rénszarvas]]-tartásból élnek, az ókori [[héberek]] pedig [[juh]]tartó nomádok voltak.
==A nomád népek történelme==
A nomád kultúra
<nowiki> </nowiki>Mielőtt magyarságról vagy finnugor népről kezdenénk beszélni, először mindenképpenalapvető építőegységnek a nomád kultúrát, életmódot kell tekintenünk. A nomád szó a görög
<nowiki> nomasz
</nowiki>kifejezésből ered, amely pásztort jelent. Ez szorosan összefügg a magyar értelmezéssel,amely a nomád szónak vándorló népet, pásztornépet tulajdonít. Innen származik a nomadizálkifejezés is, amelyet az ilyen vándorló népek életstílusának leírásánál használnak.A görög szó jelentése nagyon találó, ugyanis a nomád törzsek fő jellemzője a pásztorkodás,különböző haszonállatok, például juh és szarvasmarha, később lótartás volt. Ezek az állatok igényelték a folytonos helyváltoztatást, ugyanis több százra tehető volt a számuk egy-egy nomádtörzs esetében, így nagyon hamar elhasználódott a legelésre alkalmas terület. Hogy az állatok ne pusztuljanak el, újra és újra frissebb legelőket kellett keresniük. Mivel a nomád törzsek nemismerték a növénytermesztést, legalábbis olyan formában nem hogy abból meg tudtak volna élni,ezért hozzászoktak ahhoz, hogy rendszeresen változtatták élőhelyüket. Tavasztól őszig legeltették az állatokat, ilyenkor az egész törzs vándorolt, majd télen visszatértek a téli szállásukra. Egy időután elkezdtek egyesek földműveléssel és kézműiparral foglalkozni, ezért az asszonyok már aszálláshelyükön maradtak és nem vándoroltak állandóan a törzzsel.A pásztorkodó nomád népek legkorábban ismert földrajzi elhelyezkedése az ázsiai, eurázsiaisztyeppékre tehető. Ebben a régióban még manapság is pásztorkodással és állattenyésztésselfoglalkoznak, ugyanis a talaj nem megfelelő növénytermesztésre. Így azonnal érthető, hogy anomád törzseknek nem volt más lehetőségük, csak a pásztorkodás. A nomád életmód is kétfajtairányzatot vett fel, az egyik továbbra is a pásztorkodás volt, a másik pedig a lovasnomád életmód.Ahogy már a nevéből is lehet következtetni, a lovasnomád népek legfőképpen lótartássalfoglalkoztak. Az i.e. 1. évezredben olyan félelmetes lovas nemzetek születtek mint a szkíták vagy amongolok, akik a nomád életmód ellenére félelmetes ellenfelei lettek a civilizált országoknak.Mivel életterük a Csendes-óceántól egészen a Dunáig húzódott, ezért más nomád törzsek is átvettek szokásokat tőlük. Így lehetett az, hogy a magyarok lovasnomád népként jelentek meg atörténelemben. Rájuk is jellemző volt a pásztorkodás, erről tanúskodik az is, hogy a magyar unikumként ismert pulikutya és komondor is ebből az időből származik. Nagymértékben függtek azállatoktól, így a pásztorkutyák mellett a lovakat is nagy becsben tartották. Ahhoz, hogy félelmetesés sikeres nomád törzsek legyenek, szükségük volt a megfelelő lovakra, ezek betanítására ésgondozására kellő figyelmet fordítottak. Utal erre az is, hogy az európai népek a hunokat mintkentaurokat, félig ember, félig ló szörnyetegekként emlegették.A nomád népek lakhelyeként a jurták szolgáltak. Ezen kör alakú, rácsos falú, kupola tetejűés nemezzel borított sátrak praktikussága abban rejlett, hogy könnyen lehetett őket összeállítani ésegy esetleges vándorlás során, könnyen szétszedhető volt, ami a sztyeppén élő népeknéllétszükséglet. A kupola tetején egy nyílás helyezkedett el, amely a füst elvezetésére szolgált. Anomád népek hiedelme szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, ugyanis az alatt voltak az alvószellemek akiket ha felébresztettek rosszat hoztak a családra. A családfő az ajtóval szembenhelyezkedett el, két oldalt pedig külön laktak a férfiak és nők.
==A nomád társadalom==
|
